Magyarországon a csontritkulás a szív- érrendszeri, illetve a daganatos megbetegedések után a harmadik leggyakoribb megbetegedés. A mozgássérült emberek mintegy 30%-a csontritkulás miatt vált tartósan mozgássérültté - ezzel a betegség a súlyos fogyatékosság előidézésének okai között a második helyet foglalja el. Az Osteoporosis Betegek Magyarországi Egyesülete és a Magyar Osteoporosis és Osteoartheologiai Társaság a csontritkulás megelőzését, valamint a betegek tájékoztatását segítendő indította el a 06/40/33-22-11-es számon hívható "Csontvonalat".
A csontritkulás a csonttömeg fogyását, a csontszerkezet károsodását, illetve a csontok törékennyé válását jelenti. Ugyan férfiaknál is előfordul, a nők sokkal inkább veszélyeztetettek: a változó kor, a menopauza után minden negyedik nőnél jelentkezik a csontritkulás. Különösen megnő az előfordulás valószínűsége azoknál, akik életmódjuk (dohányzás, gyakori alkoholfogyasztás, kevés mozgás) vagy genetikai adottságaik révén (alacsony, vékony testalkat) már eleve kisebb csonttömeggel, gyengébb csontokkal rendelkeznek a menopauzális időszak kezdetén. A felismerést nehezíti, hogy a betegség a legtöbb esetben tünetmentes. A panaszok legtöbbször már csak csonttöréskor, vagy azt követően jelentkeznek, sőt az első csigolyarepedések is fájdalommentesek lehetnek, csak a fokozódó háti görbület, a testmagasság csökkenés hívja fel rájuk a figyelmet.
A csontritkulás leggyakoribb következményei a csigolya-, csípőtáji- és alkartörések, amelyek a betegek életminőségét végérvényesen megronthatják. A betegség következményeként csökken vagy teljesen megszűnik a munkaképesség, sőt a mindennapi feladatok elvégzése is nehézzé, veszélyessé válik (például egy takarítás közbeni elesés súlyos törésekkel járhat). A csontritkulásban szenvedőkre a legnagyobb veszélyt az ismételt törések jelentik. Egy csigolyatörés után 5-11-szer nagyobb a valószínűsége az újabb törések bekövetkezésének, amelyek láncreakcióvá sokasodva tartós mozgáskorlátozottságot, legrosszabb esetben halált okozhatnak.
A megfelelő megelőzést és a kezelések időbeni elindítását jelentősen hátráltatja az információhiány: a veszélyeztetetett korosztály még manapság is nagyon keveset tud úgy a betegségről, mint a megelőzés és a kezelés módjairól. Néhány egyszerű táplálkozási, életmódbeli változás már jelentős eredményt hozhat. Pusztán a dohányzás abbahagyása, a kalciumban gazdag ételek (tejtermékek, sajtok, zöldségek) fogyasztása vagy napi fél óra séta jelentősen csökkentheti a csontritkulás kialakulását, vagy lassíthatja a már kialakulóban lévő folyamatot. Még akiknél az első törés bekövetkezett is, a megfelelő gyógyszeres kezeléssel, diétával és gyógytornával elejét vehetik az újabb törések kialakulásának s az ezzel együtt járó mozgásképesség-változásnak.