Gigászi kőolajmező Párizs határában

Párizs, Texas - ez a két földrajzi név a jövőben nemcsak egy híres filmcím kapcsán szerepelhet együtt. Sikeres kutatófúrások eredményeként lehetséges, hogy a Párizsi-medence lesz Európa egyik legjelentősebb kőolajlelőhelye.

A világpiacon az olajár több évtizedes rekordokat dönt meg. Ez egyrészt újabb lökést adhat az alternatív energiaforrások kutatásának, másrészt a magas kitermelési ár miatt az egykor elhagyott olajlelőhelyek újbóli kiaknázásának. Így fedezték fel "újra" a Párizsi-medence olajkincsét is. Egy nemzetközi kutatócsapat 2600 méter mélységben olyan kiterjedésű olajmezőre bukkant, melynek mennyisége és minősége alapján a gallok akár az északi-tengeri kőolajbányászat nagyságrendjét is elérhetik.

A "fekete arany" az Ile-de France területén

A francia kőolajbányászat története azonban távolabbi múltra tekint vissza. Az ötvenes évek elején a Régie autonome kőolajtársaság (az ELF egyik őse) kutatásai során olyan geológiai szerkezetet tárt fel az Ile-de France területén, amely ígéretesnek tűnt a kőolajkutatás szempontjából. Az első kutatófúrások Chailly-en-Briere mellett a fontainebleau-i erdőben beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Számos lelőhely felfedezésének ellenére a hatvanas évek folyamán a kitermelés lefékeződött, mivel a termelés költségei túlságosan magasak voltak a kőolaj hordónkénti világpiaci árához képest. Az 1973-as kőolajválság újra kedvezett a francia kitermelés fejlesztésének, és lehetővé tette, hogy művelés alá vonják azokat a kutakat is, ahol addig szünetelt a termelés. A francia kőolaj aranykora egészen 1989-ig tartott. Ekkor pl. Villeperdue környéke és a szomszédos Seine-et-Marne 2500 köbméter nyersanyagot adott ki magából naponta.

Az alacsony olajár azonban újra visszavetette a Párizsi-medence kitermelését. Napjainkban az első számú kőolajmező (Chaunoy) az Esso RAP művelésében 120 000 tonna kőolajat, míg a másik két nagy bányatelep 92 000 tonna kőolajat ad évente.

Olajozott jövő?

A kutatófúrások szerint a most feltárt készlet kiváló minőségű: tulajdonságaiban megközelíti az északi-tengeri kőolajat. Az előzetes számítások szerint a feltárt készlet kitermelése egészen addig gazdaságos lehet, ameddig a kőolaj világpiaci ára 20 dollár/hordó felett tartózkodik. A tervek mindenesetre grandiózusak. A kutatók szerint csak a Chevreuse-völgyben - amely a próbafúrások egyik helyszíne - 15 millió hordó kőolajat lehetne kitermelni.

A kezdeti sikereken felbuzdulva újabb és újabb területeket vizsgálnak át, valamint további összegeket fektetnek a kutatásba. Jelenlegi árakon egy egyszerű olajkút fúrásának befektetési költsége elérheti a 2 millió eurót is, és tíz próbafúrás közül csak egy lesz sikeres. A beruházó olajcégek azonban optimisták. Távlati terveikben egy regionális kőolajipari központ körvonalai bontakoznak ki.

Az olajkitermelésnek azonban ellenzői is akadnak. A környezetvédők szerint a kutatás folyamán alkalmazott technológia és tájátalakítás tönkreteszi a helyi Chevreuse-i Nemzeti Parkot. A munkagépek folyamatosan zavarják a vidéki lakosság nyugalmát, így az érintett önkormányzatok a kutatási engedélyek felfüggesztéséért folyamodtak a központi szerveknél.

A kitermelés ellenzőinek esélyeit és kilátásait azonban erősen csökkenti a jelenlegi rekord olajár és az a tény, hogy tavaly a világ kőolajfogyasztása 2 százalékkal növekedett, elérve a 3,6 milliárd tonnát.

Ladányi László