A Világegyetem gyorsuló ütemű tágulása az új felismerések sorába tartozik. Először 1998-ban következtették ki távoli szupernóvák felvételeinek elemzéséből, hogy a Világegyetem - a korábbi felfogással éppen ellentétesen - egyre gyorsuló ütemben tágul. A tágulás üteme csak úgy fokozódhat, ha valamilyen hatás a tömegvonzás ellen dolgozik - ez az ismeretlen erő kapta a "sötét energia" nevet, ahol a sötét szó az ismeretlen jellegre utal. Azóta több bizonyíték gyűlt már össze a sötét energia létezéséről.
A Chandra röntgen-űrobszervatórium felvételein 26 olyan galaxishalmazt tanulmányoztak, amelyek távolsága 1-8 milliárd fényév. A megfigyelési adatok szerint a múltban a sötét energia sűrűsége nem változott gyorsan az idővel, esetleg állandó is lehetett, összhangban az Einstein által bevezetett kozmológiai állandó fogalmával.
Ha viszont a sötét energia változatlan, akkor az Univerzum örökké tágulni fog. A korábbi drámai forgatókönyvek, a Világegyetem önmagába való összeomlása ("nagy reccs"), és a galaxisoktól az atomokig mindennek a szétszakadása ("nagy szétszakadás") bekövetkezése ezek szerint kizárható. Az adatok kiértékelése során egyetlen fontos feltevéssel éltek a kutatók: a hatalmas galaxishalmazokban a forró gáz és a sötét anyag aránya valamennyi halmazban azonos. (Sötét anyag: sugárzásokkal nem ad hírt magáról, mibenlétéről jelenleg csak feltételezések vannak.) Ha ez a feltevés igaz, akkor meghatározható a tágulás ütemének változása. A Világegyetem kezdetben lassuló ütemben tágult, a gyorsuló ütemű tágulás mintegy 6 milliárd éve kezdődött el és azóta tart.
A sötét energia mennyiségének becsléséhez a Chandra adatai mellett a WMAP mikrohullámú tartományban dolgozó műhold méréseit használták fel. Az eredmény: a Világegyetemben 75% a sötét energia, 21% a sötét anyag és mindössze 4% a "szokásos" anyag.
Jéki László