T. rex: a legtökéletesebb csonttörő

Ha a Tyrannosaurus rex feje nem hasonlított volna egy hatalmas lengéscsillapítóra, valószínűleg maga sem bírta volna azt a rettenetes terhelést, amellyel az egykori csúcsragadozó táplálkozási szokásai jártak - derül ki a T. rex halálos harapásának legújabb vizsgálatából.

Egy új tanulmány alátámasztja azt a korábbi elképzelést, amely szerint a T. rex zsákmányszerzés közben az ún. "lyukasztva tépő" technikát alkalmazta. A négyméteres óriás e szerint először a zsákmányállat csontját ütötte át, majd egy ellentétes irányú mozdulattal áldozata húsát szakította fel több mint 15 centiméteres tépőfogaival.

Emily Rayfield, a Cambridge-i Egyetem paleontológusa digitális modellt készített a T. rex koponyájáról, majd egy számítógépes programmal tanulmányozta, hogy evés közben milyen irányú és intenzitású nyomás nehezedett a koponya egyes részeire, elsősorban a koponyavarratokra, illetve a csontok találkozási pontjaira.

A professzorasszony azt találta, hogy azokkal az állatokkal szemben, amelyek koponyavarratai az egyedfejlődés kezdeti szakaszában teljesen összeforrtak, a kifejlett T-rex koponyája rugalmas maradhatott, hogy felfogja a támadás közben hirtelen rá nehezedő, nagy erejű nyomást. A kutatónő szerint azonban a királyi gyilkos evolúciós sikerének titka az állat pofa- és orrcsontozatának, alsó állkapcsának és különleges metszőfogainak kialakításában rejlett.

A vastag orrcsontok védelme nélkül a T. rex nemcsak áldozata csontjait, de saját pofacsontjait is összezúzta volna pusztító harapásaival. Az alsó állkapocs rugalmas varratai azonban elnyelték a csontokra nehezedő nyomás egy részét, miközben lehetővé tették azt is, hogy a koponya részei egymáshoz képest kismértékben elmozdulhassanak.

Több ősmaradványból is következtetni lehet a ragadozó táplálkozási technikájára. A denveri múzeumban van egy növényevő Edmontoszaurusz-csontváz. Az állat minden jel szerint túlélte egy T. rex támadását. A növényevő hadroszaurusz farkcsontjából jókora darab hiányzik: a csonk vége pedig pontosan illik a ragadozó Tyrannoszaurusz fogazatához. A menekülésre az átharapott csontok felületének vizsgálatából következhetünk: jól kivehető, hogy a csontok "beforrtak".

Egy Triceratopsz azonban már nem volt ilyen szerencsés. A Montanában őrzött fosszílián jól rekonstruálható, hogy a csúcsragadozó harapása előbb átlyuggatta az állat csontjait, majd feltépte húsát. A tépő harapás okozta karcolásokat az áldozat csontjai több mint 60 millió éve őrzik.

Bizonyos, hogy a T. rex olykor elfogyasztotta áldozata csontjait is; ám úgy tűnik, azok időnként megfeküdték a gyomrát. A ragadozó ismert székletkövületeiben felismerhetők a hadroszauruszok összetört, ám meg nem emésztett csontjai. "Ezek gyakorlatilag ugyanolyan formában hagyták el az állat bélrendszerét, ahogy a nyelőcsőbe beléptek. Legfeljebb egy kicsit fényesebbé váltak" - mutat rá a kutatónő, aki további vizsgálatokat végez, hogy jobban megismerjük a világ eddigi legtökéletesebb ragadozóját.