Anyanyelvi akadályok <br/>

Ismert tény, hogy azokban az országokban, amelyek nyelvének helyesírása bonyolultabb és rendhagyóbb az átlagnál, nagyobb a diszlexiások aránya. Vajon miért? A felnőtt diszlexiásokat vizsgáló nemzetközi kutatócsoportnak most - úgy tűnik - sikerült megtalálnia a választ.

Egyre több kutató hajlik arra, hogy a diszlexia genetikai eredetű betegség, aminek következtében az agy nem képes a hang és a beszélt nyelv megfelelő feldolgozására. A diszlexiások agyának sajátosságai megnehezítik, hogy az olvasni tanuló gyerek a kiejtett hangokat az azokat rögzítő írott jelekkel összekapcsolja. Az ilyen összekapcsolások nélkülözhetetlenek az olvasás tanulása során.

A diszlexia nemzetközi jelenség, és a világ minden részén találkozhatunk a betegség miatt olvasási nehézségekkel küzdő gyerekekkel és felnőttekkel. Amerikai és olasz tízévesek között végzett vizsgálatok azonban elgondolkoztatták a kutatókat: vajon az olasz iskolások között miért feleannyi a diszlexiás, mint amerikai kortársaik között? (Az amerikaiak kb. 5-15%-a szenved (valamilyen fokú) diszlexiában!) Mi lehet a jelenség oka? Elképzelhető, hogy a különböző országok diszlexiásainak eltérő problémákkal kell szembenézniük?

A felnőtt diszlexiásokat vizsgáló nemzetközi kutatócsoportnak most először sikerült megállapítania, hogy a jelenség hátterében az áll, hogy a diszlexia a különböző nyelvekben - a helyesírás rendszerének függvényében - más-más módon jelenik meg.

Nemzetközi kutatócsoport angol, olasz és francia diszlexiás egyetemi hallgatók olvasáskészségét és CT-eredményeit hasonlította össze. Míg gyakorlatilag semmilyen különbséget nem találtak a diszlexia idegrendszeri megjelenésében, addig az olvasási készségekben óriási különbségek mutatkoztak. Vajon miért?

Anyanyelvi akadályok?

Mikor a diszlexiás angol gyerekek olvasni tanulnak, óriási feladattal kell megküzdeniük: több mint 1100-féle írásmód jelöli a beszélt angol nyelv mindössze 40 fonémáját. Az olasz nyelvben a diszlexiás nyelvtanulók sokkal jobb helyzetben vannak: a 33 olasz fonémát összesen 25 betű, illetve betűkombináció jelöli.

"Így sokkal könnyebb a diszlexiásoknak olyan nyelveken olvasni tanulni, ahol egyértelmű megfelelés van a betűk és a fonémák között" - magyarázza Chris D. Frith, a londoni University College kutatója, a Science lapjain publikált tanulmány társszerzője.

A diszlexiások száma Olaszországban azért kevesebb, mert a nyelv segít a tanulóknak abban, hogy könnyebben megbirkózzanak a nehézségekkel. Ahhoz, hogy az olasz egyetemisták között diszlexiásokat találjanak, a kutatóknak speciális teszteket kellett végezniük, hogy a diszlexia idegrendszeri hátterét egyáltalán felismerjék. A kutatás során kiderült: az olasz, angol és francia diszlexiások egyaránt rosszul teljesítettek a kiejtett hangok rövid távú emlékezetét vizsgáló teszteken, ami pedig a diszlexia fő ismertetőjegye. Ugyanakkor az olaszok sokkal kevesebb hibát ejtettek anyanyelvi szöveg olvasásakor, mint angol és francia társaik.

Hogy megállapítsák, ennek a különbségnek idegrendszeri okai vannak-e, a diákokat egy sor olvasási tesztnek vetették alá, miközben pozitron emissziós tomográfia segítségével mérték az agy egyes területein folyó véráramlást, ami az aktív agyműködés egyik legfontosabb kísérőjelensége. Míg az olvasási feladatokat végezték, mindegyik egyetemistának ugyanaz a vérellátási hiányosság lépett fel az agy bal homloklebenyében.

Bár az olasz diszlexiások jobban olvasnak, mint angol és francia társaik, ugyanaz a fogyatékosság mutatkozott mindhárom csoportban, ami a kutatók szerint arra utal, hogy magában a nyelvben rejlik az a különbség, ami nehezebbé teszi az angol nyelvű diszlexiások számára, hogy megtanuljanak olvasni.

A nyelv és a helyesírás

"Fontos, hogy különbséget tegyünk a nyelv és a helyesírás között. Az írott angol és francia nyelv bonyolultsága történelmi események eredménye: más nyelvek helyesírását ültették át, míg e nyelvekkel összehasonlítva az olasz viszonylag tiszta maradt" - mondta Eraldo Paulesu, a University of Milan Bicocca munkatársa, a kutatás vezetője.

Az angolban sok szó tartalmazza ugyanazt a betűkombinációt, melyeket azonban különbözőképp ejtünk. (Például: pint [pájnt] és mint [mint], cough [káf] és bough [bou], clove [klóv] és love [láv]). A franciában a komplexitás forrása az, hogy különböző betűkombinációkat ejtünk ugyanúgy vagy hasonlóképp. (Például: "au temps" [ótan] és "autant" [ótan]).

A francia adatok alátámasztják, hogy a bonyolult helyesírású nyelvek olvasása a diszlexiások és a nem diszlexiások számára is nehéz. Ez amellett szól, hogy van értelme egyszerűsíteni a komplex helyesírási rendszereket, mint ahogy arra az amerikai Webster-reform során kísérletet is tettek, amikor egyes szócsoportok helyesírását bizonyos szabályok szerint egyszerűsítették (pl. a colour-t color-ra változtatták).

Frith szerint a spanyol, a finn és a cseh "diszlexiabarát" nyelvek, mert hiányzik belőlük az a hangzó-betűző komplexitás, ami az angolban és a franciában megtalálható. A japán szintén könnyebb az olvasni tanuló gyerekeknek, mert a hangok és a szimbólumok konzisztensek. (Egy korábbi vizsgálatban találtak egy Japánban élő ausztrál fiút, aki angolul diszlexiás volt, de japánul nem.)

Dr. Thomas Zeffiro, a Center for the Study of Learning at Georgetown University társigazgatója szerint a kutatás túlságosan kis léptékű ahhoz (összesen 72 diszlexiást vizsgáltak), hogy végleges következtetést lehessen belőle levonni arra vonatkozóan, hogy mennyire elterjedt és milyen komoly a diszlexia a világon.

"Hogy ezeket az eredményeket az egész emberiségre kiterjeszthessük, legalább négyszer-ötször ennyi embert kellene megvizsgálni. Mindazonáltal ezek az eredmények remek kiindulási alapot teremtettek egy nagyobb szabású vizsgálat számára."

B.K.

Ajánló: