IRA és ETA: terrorizmus Európában

"Ölj meg egyet, hogy megfélemlíts tízezret!" - tartja az ősi kínai közmondás.  De ez lehetne a jelszava a világ békéjét fenyegető terroristáknak is.

A terrorizmus olyan erőszakos technika, amelyet szabadságharcosok, gerillák, egyes kormányok és vallási fanatikusok alkalmaznak, hogy elérjék céljukat. Attól függően, hogy mik ezek a célok, és hogy kik azok, akik élnek a terrorizmus eszközeivel, a terrorizmusnak különböző ágazatait különböztetjük meg. Létezik többek között etnikai, vallási, állami és ökológiai terrorizmus.

Néhány hete még senki sem gondolta volna, hogy a terrorizmus akkorát változtathat a történelem menetén, amekkorát a Világkereskedelmi Központ elleni támadás. A minden valószínűség szerint arab merénylők által elkövetett - és mintegy hatezer ember életét követelő - gyilkosság hatására még többet hallhatunk a muszlim fanatikusokról. Hajlamosak vagyunk egybemosni a Közel-Keleten és más muszlim országokban működő terrorista mozgalmakat, melyek azonban maguk is különböző célokat tűztek ki maguk elé.

"Addig bombázzuk Anglát, amíg megadja magát!" (karikatúra)

Észak-Írországban a protestánsok irányították a politikai és a gazdasági életet; a katolikus kisebbség a munkalehetőségek, a lakáskörülmények és a választási feltételek terén is hátrányt szenvedett. A protestáns uralmat jelképező Ulsteri Királyi Rendőrség ezt a helyzetet tartotta fenn. A katolikusok 1968-ban erőszakmentes akciókkal próbáltak változásokat elérni; békés felvonulásaikat azonban a hatóságok rendre szétoszlatták. A tüntetések és felvonulások ennek ellenére folytatódtak; a katolikusok azt remélték, hogy így is kikényszeríthetik a társadalmi, politikai és gazdasági változásokat Észak-Írországban. Az írek a békés felvonulások módszerét a hatvanas évek amerikai polgárjogi mozgalmától vették át.

A konfliktus akkor robbant ki, amikor a katolikusok Derryből Belfastba tartó menetét az ulsteri rendőrség brutálisan szétverte. A feszültség tovább nőtt, amikor a protestáns szélsőségesek megtámadták Bonside-ot, Derry katolikus negyedét; ezzel a mérsékelt megoldás lehetősége végleg meghiúsult. 1969 nyarán újabb zavargások törtek ki, amelyekért mind a katolikus, mind a protestáns közösség felelős volt; eluralkodott a káosz. A következő hónapokban az észak-ír kormány brit csapatokat hívott be, hogy helyreállítsák a rendet. Ekkor az Ír Köztársasági Hadsereg félkatonai szervezete a katolikus kisebbség védelmezőjeként lépett fel. Ez azonnal kiváltotta a protestáns hatóságok megtorló intézkedéseit. Úgy döntöttek, hogy a felvonulásoknak 1971 augusztusától tömeges internálással vetnek véget. A tárgyalás nélkül fogva tartott személyek kizárólag katolikusok voltak, s ez még jobban elidegenítette őket Nagy-Britanniától.

Brit katonák és észak-írek a "véres vasárnapon"

Az IRA kegyetlen és véres bosszút állt: tagjai brit laktanyákat támadtak meg, ezúttal London szívében. A távirányítású bomba két katonát megölt és 40-et megsebesített; a Buckhingam-palotát őrző testőrök lovainak tetemei a nyílt utcán hevertek. Ez és a többi terrortámadás, amit Nagy-Britannia fővárosában hajtottak végre, megerősítette azt a brit szándékot, hogy megsemmisítsék az IRA-t. Ám három évvel később az IRA mégis képes volt lecsapni: merényletet kíséreltek meg a brit uralom szimbólumának tartott miniszterelnök, Margaret Thatcher és kormánya ellen. A bomba abban a brightoni szállodában robbant, ahol az akkor kormányzó konzervatív párt éves kongresszusát tartotta. A robbanás megölte a kabinet egyik tagját, a hotel három vendégét és megsebesített 32 embert. A brit vezetésnek küldött nyílt hadüzenetre Thatcher a rá jellemző határozottsággal válaszolt: "Nincs alku a terrorizmussal!" Szilárd álláspontja egységbe forrasztotta a kormányzó párt tagjait.

1985 novemberében Nagy-Britannia és az Ír Köztársaság kormányfője egyezményt írt alá, mely szerint együttműködnek az észak-ír problémák békés megoldásában. Ezt azonban mind az IRA mind a protestáns szélsőségesek ellenezték. Az erőszak légköre sem tudta azonban elnémítani a mérsékelt katolikusok hangját. 1985 novemberében a Szociáldemokrata Munkáspárt a szavazatok 60 százalékát kapta meg, és ezzel legyőzte a Sinn Féint, az IRA politikai szárnyát. Az IRA mindazonáltal újra és újra lecsapott. Tagjai gyakran használták a Líbiától kapott "Semtex" robbanóanyagot, mely olykor nem csak a kiszemelt áldozatokkal végzett. A nyolcvanas évek végén az IRA brit NATO-támaszpontokat támadott Európában; pokoli eszköze, a "Semtex" válogatás nélkül ölte a katonákat és a civileket. 1988 nyarán egy pokolgép hatalmas pusztítást okozott az angliai Kentben egy haditengerészeti bázison. Ez az esztelen erőszak, a fiatal katonazenészek értelmetlen halála tovább mélyítette az IRA és a brit kormány közötti szakadékot.

Ez az ellentét aztán a XX. század végén enyhülni látszott. A brit kormány és az IRA politikai szárnya egyaránt kinyilvánította, hogy igazságos és erőszakmentes megoldásra törekszik Észak-Írországban. A terroristatámadások száma radikálisan csökkent, s néhány hete pár napig abban is reménykedhettünk, hogy a végső megállapodás is megszültik a tárgyaló felek között. Erre azonban sajnos nem került sor, s azóta a katolikusok és protestánsok közötti összetűzések is mindennapossá váltak. Sajnos ma is égető kérdés, hogy vajon létezik-e olyan megoldás, amely lehetővé teszi, hogy a protestánsok és a katolikusok erőszak, elnyomás és terrorizmus nélkül éljenek.

Franco diktatúrája elnyomta a baszkokat

A 30-as években a Spanyol Köztársaság megadta a teljes körű autonómiát Baszkföldnek, de a Francisco Franco vezette fasiszta hatalom kezdettől fogva fenyegetést jelentett Baszkföld önállóságára. Franco Hitler és Mussolini hathatós támogatásával legyőzte a köztársaságiakat, akik között ott harcoltak a baszkok is. Ahogyan Franco csapatai a Baszkföld egyre nagyobb területeit foglalták el, sok baszk Franciaországba menekült. 1937 áprilisában a fasiszták brutálisan szétbombázták Guernica városát; ez a szabadság megsemmisítésének jelképe lett nem csak a baszkok, hanem a spanyolok szemében is. Franco és Hitler "szentségtelen szövetsége" megszilárdította a totalitárius rendszert Spanyolországban. Baszkföld nem kerülhette el Franco bosszúját: a baszk nyelv és kultúra elnyomását, a politikai jogok megvonását.

Az ETA szervezete 1959-ben alakult meg. Franco fokozta az elnyomást; a burgosi börtönt pedig azok töltötték meg, akik a baszk függetlenségért harcoltak. Franco még öregkorában is a kezében tartott minden hatalmat, de már keresni kezdte utódját, aki folytatni tudja politikáját és fenntartja a falangista fasiszta rendet. Politikai örököséül Luis Carrero Blanco admirálist választotta, aki teljes mértékben osztozott fasiszta nézeteiben.1973-ban kormányfővé is kinevezte; az elnyomás és a jogtiprás folytatódott nem csak a Baszkföldön, hanem egész Spanyolországban. Az ETA 1973 decemberében egy távirányítású bombával felrobbantotta Blanco autóját. A merényletben meghalt a sofőr és egy biztonsági tiszt is. Ez a vakmerő politikai merénylet volt az ETA egyik legnagyobb hatású akciója, mellyel meg tudták változtatni a spanyol történelem alakulását.

ETA terroristák gyűlése

A baszkok mérsékelt képviselői azt szorgalmazták, hogy kezdjenek tárgyalásokat a spanyol kormánnyal. Az ETA keményvonalasai elutasították a mérsékelt álláspontot és a politikai erőszak mellett tettek hitet; ez növelte a szervezet megosztottságát. 1982-ben Felipe Gonzales lett a spanyol kormányfő; a baszk nép olyan nemzeti vezetőt látott benne, aki megadja nekik a nagyobb autonómiát, a gazdasági, kulturális, nyelvhasználati és politikai szabadságot. Az autonómia elnyerése újabb polarizálódáshoz vezetett a baszk mérsékeltek és szélsőségesek között. Gonzales azonban a baszk szeparatizmussal és az ETA-val élesen szembefordult; a politikai erőszak alkalmazóival szemben továbbra is érvényben maradtak a megtorló intézkedések.

Baszkföld öt tartományában jól érzékelhető egy erős, önálló kultúra újjáéledése. Az ország kormánya ma már nagyobb felelősségérzettel kezeli e nép igényét a politikai jogokra és a szabadságra. Nem is olyan régen Spanyolországnak ebben a részében, még úgy tűnt, talán végleg helyreáll a rend. Sajnos napjainkban a szeparatisták újabb és újabb merényleteket követnek el. A mai Baszkföld gazdasági és társadalmi szerkezete szilárd, a nép nemzeti tudata erős, kultúrája virágzik - úgy látszik, még ez sem elég ahhoz, hogy az itt élők kilépjenek a terrorizmus árnyékából.

Terrorizmus - hat részes sorozat a Spektrum TV-n
Bemutató: november 9-én, majd péntekenként 15:20
Ismétlés: november 11-én, majd vasárnaponként 10:15 és november 15-én, majd csütörtökönként 20:50

Ajánlat:

Kétszáz link az Amerikát ért terrortámadással kapcsolatban