Biológiai és toxinfegyverek

Genfben ma kezdődött az a tanácskozás, amelyen annak a közel másfélszáz országnak a delegációi vesznek részt, amelyek csatlakoztak a biológiai (bakteriológiai) és toxinfegyverek betiltásáról kötött 1972-es egyezményhez.

A biológiai fegyver meghatározása szerint az emberi, állati szervezetet, illetve növényeket megbetegítő vagy elpusztító élő kórokozók, továbbá növényi és állati kártevők felhasználásán alapuló tömegpusztító fegyver. (Ebben az értelemben a biológiai fegyver fogalma tágabb, mint a bakteriológiai fegyveré.)

A biológiai fegyverek alatt a biológiai harcanyagok és az azokat az alkalmazás helyére juttató biológiai harceszközök együttesét értjük.

A biológiai harcanyagok lehetnek élő kórokozók, kórokozókat tartalmazó vegyületek és keverékek, növényi és állati kártevők (gyomnövények, férgek, rágcsálók).

Az ENSZ főtitkárának 1969. július 1-jei jelentése a következőképpen határozta meg a biológiai harcanyagokat: "Különböző élő organizmusok vagy ezekből nyert fertőző anyagok, amelyek rendeltetése ember, állat vagy növény betegségének vagy halálának előidézése, s amelyek hatása azon alapul, hogy a megtámadott személyekben, állatokban vagy növényekben szaporodni képesek. A biológiai harcanyagokként alkalmazható élő organizmusok általában baktériumok, vírusok, rickettsiák vagy gombák".

A biológiai harceszközök technikai jellegű csoportjába tartoznak a bombák, aknák, lövedékek, gránátok, rakéta-harcirészek, aeroszol-fejlesztők. Az egyéb, sajátos jellegű eszközök között szokás nyilvántartani a fertőző készülékeket, diverziós és alkalmi eszközöket, így fertőzött használati tárgyakat, porokat, folyadékokat, élvezeti és iparcikkeket, de a fertőző embereket, hullákat és dögöket is.

Biológiai hadviselésen a mikroorganizmusoknak háborús cél érdekében való szándékos alkalmazását értjük, amely megbetegedést és halált illetve pusztulást idézhet elő embereknél, az állat- és növényvilágban.

A biológiai fegyver "előnyei":
- olcsóság;
- nehéz, körülményes észlelhetőség (detektálás);
- korlátozott megelőzési, védekezési, gyógyítási lehetőségek;
- csak élőerőre veszélyes, nem semmisíti meg az építményeket, berendezéseket, így a csapást szenvedett körzetet megfelelő védőeszközök alkalmazása és egyéb intézkedések után azonnal meg lehet szállni;
- biológiai harcanyaggal alakítható ki a legnagyobb kiterjedésű hatásterület;
- a legnagyobb a rejtett alkalmazás lehetősége;
- nagy a pánikkeltő hatása a lakosság körében.

A biológiai védelem a tömegpusztító fegyverek elleni védelem része, amely a biológiai fegyverek pusztító hatásának megelőzését, illetve minimálisra csökkentését célozza. Rendszabályai szorosan kapcsolódnak az általános közegészségügyi intézkedésekhez és
tevékenységekhez, a haderő és a lakosság egészség- és járványvédelméhez, továbbá az állategészségügyi és növényvédelmi rendszabályokhoz.

A biológiai védelem elemei a biológiai felderítés (az alkalmazott biológiai fegyverek milyenségének és mennyiségének megállapítása, az alkalmazás előkészületeinek, tényének, helyének, idejének, a fertőzés jellegének és mértékének tisztázása, ezekhez kapcsolódóan a fertőzött területek határainak jelzése-megjelölése, a jelentéstétel), a higiéniai megelőző rendszabályok, a járványvédelmi intézkedések és a fertőtlenítés.

Védekezési lehetőségek biológiai fegyverekkel szembeni megelőző rendszabályok:
- a híradó szolgálatok fokozott készenléte a mentésre és a vezetettség fenntartására;
- az egészségügyi szolgálat vonalán a személyi és tárgyi feltételek elemeinek biztosítása már a béke időszakában;
- a hadsereg tagjainak és a lakosságnak a védőoltása a közismerten súlyos járványt okozó betegségek ellen;
- a higiéniai követelmények fokozott betartása.

És rendszabályok alkalmazás közben:
- gázálarc felvétele a légutakon történő behatolás megakadályozására;
- levegőtúlnyomásos óvóhelyek kollektív igénybevétele;
- a biológiai riadó jelzésének folyamatos fenntartása.

Bevetés utáni rendszabályok:
- a mentesítés, fertőtlenítés megkezdése;
- a betegek elkülönítése;
- védekezés állati hordozók ellen (rovarok, patásállatok);
- ellenanyagok alkalmazása;
- a fertőzött terület lezárása;
- a pánikhangulat megakadályozása.

A toxinok baktériumok, növények, állatok által termelt természetes méreganyagok. A szervezet számára elviselhető adagjaik az élőszervezetet immunizálják, védetté teszik antitoxinok (ellenmérgek) termeltetése révén. A toxinokat, mint biológiai eredetű kémiai anyagokat, korábban a vegyi harcanyagok közé sorolták, az 1972-es egyezményben a biológiai harcanyagokkal azonos megítélés alá kerültek.

Megkülönböztetni szokás mikrobiális toxinokat (botulinus toxin, tetanusz toxin), állati eredetű (kígyó-, skorpió-), valamint növényi és gombamérgeket (ricin, aflatoxin).

A toxinokat rövidebb lappangási idő, nagy tömegben való előállíthatóság, viszont korlátozott stabilitás jellemzi. A baktérium által termelt botulinus toxinból a gramm egymilliomod része elegendő egy ember halálos mérgezéséhez.