Az elektronikus riasztó annak az ormótlan, nehézkes szerkezetnek a miniatűr változata, amelyet a 2000-es olimpián használtak a Sydney-öbölben a sportolók védelmére. A személyre szabott verzió nem egészen fél kilogrammot nyom, elemei pedig két órányi működést tesznek lehetővé. Létezik egy búvároknak szánt változat is: ez körülbelül 70 dekagramm és négy óráig működőképes.
A cápariasztót Dél-Ausztrália és Dél-Afrika partjainál tesztelték. Mindkét terület a nagy fehér cápa gyakori felbukkanásairól híres. Az eredmények meggyőzőnek bizonyultak: a vérszomjas ragadozók 2-3 méternél jobban nem közelítették meg a szerkezet viselőjét. A búvároknál alkalmazott változat esetében még tisztességesebb távolságban, 4-5 méternyire maradtak.
A riasztó a cápák idegrendszerét ingerli, az orr környékén található érzékeny idegvégződéseken keresztül. Az állat a kezdeti kellemetlen érzéstől a komoly izomgörcsökig is eljuthat, amennyiben túl közel merészkedik. Maradandó károsodás azonban nem éri őket. A tenger más lakóira és a szerkezetet viselő emberre a riasztó nem fejt ki hatást, mivel egy nagyon szűk frekvenciatartományban működik.
A cég várhatóan 240 amerikai dollárt kér majd a személyes cápariasztóért. A jövőben olyan riasztók kifejlesztését tervezik, amelyek hasonló módszerrel nagy területeket - például strandokat - védenének meg a cápáktól. Ezek segítségével meg lehetne szüntetni a jelenlegi mechanikus védelmi megoldásokat, amelyeknek a cápák mellett sajnos nagyon sok más állat - például delfinek és teknősök - is áldozatul esnek.
Ajánlat:
SeaChange Technology Pty Ltd.
További képek és angol nyelvű információk a személyes cáparisztóról és működéséről.