Az Emory Egyetem (Atlanta, USA) és az amerikai Allergikus és Fertőző Betegségek Nemzeti Intézete által kifejlesztett vakcinával a múlt héten kezdték meg a klinikai próbák első fázisát, 30 önkéntes, nem HIV-fertőzött személyen.
A Harriet L. Robinson, James M. Smith, Bernard Moss és Linda Wyatt által létrehozott vakcina két különböző összetevőt tartalmaz. Egyik része egy DNS-szekvencia, amely a HIV három fontos génjét hordozza. Másik része egy ártalmatlan vírust tartalmaz (MVA-vírus, amelyet már a 60-as években alkalmazták himlő ellen). A második összetevő hatásának lényege, hogy maga a vírusfertőzés ténye az, ami intenzívebb munkára serkenti a szervezet immunrendszerét (tehát egyféle "gyorsítófokozat"-ként szolgál). A DNS-alapú alkotórésszel beindítják az immunválasz folyamatát a HIV-gének által kódolt fehérjék ellen, majd az MVA segítségével bekapcsolják a gyorsítófokozatot.
Mint arról korábban beszámoltunk, az állatkísérletekben 28 makákó majmot használtak, ebből négy kontrollként szerepelt, tehát nem kapott védőoltást. Az oltás után hét hónappal - ami az eddigi kísérletekhez képest szokatlanul hosszú időnek számít - intenzív vírusfertőzésének tették ki az állatokat. A védőoltáson átesett 24 majom vérében kezdetben kimutatható volt egy alacsony vírusszint, de ez 23 esetben fokozatosan a kimutathatósági érték közelére csökkent. Tizenkét héttel a fertőzés után 2000-szer volt alacsonyabb a vérükben a vírusok mennyisége, mint a kontrollként szereplő állatokéban (az egyik példánynál "csak" százszor kevesebb vírus volt a vérben). A négy kontroll-állatnál 28 hét múlva az AIDS-betegekéhez hasonló kísérő fertőzések alakultak ki, s el kellett altatni őket. A kutatók minderről 2001-ben számoltak be a Science-ben.
2002 októberében újabb beszámoló következett a Journal of Virology hasábjain, amelyből kiderült: a HIV genetikai anyagának és a róla készült másolatoknak (virális RNS és DNS) az állatokban tapasztalt szintje közel a kimutathatósági szinten maradt. Állapotuk stabilan az olyan emberekéhez hasonló, akik hosszú ideje HIV-fertőzöttek ugyan, mégsem fejlődik ki náluk az AIDS. Mindezek után a kutatók engedélyt kaptak a klinikai próbák megkezdésére.
A klinikai vizsgálatok első fázisában szokás szerint a vakcina biztonságosságát tesztelik. Az egy évesre tervezett próbák során először elkülönítve vizsgálják mindkét fokozat hatását, HIV-negatív (azaz nem fertőzött) önkénteseken. Ezután következik a kombinált vakcina biztonsági próbája. A megfertőződés a HIV mindössze három génjével nem lehetséges.
Egy ilyen védőoltás lehetővé tenné, hogy a fertőzés után ne alakuljon ki magas vírusszint a vérben, így a szervezet saját immunrendszere nem szenvedne jelentős károsodást. Ez pedig azt jelentené, hogy akár egyedül is megküzdhetne a fertőzéssel. A HIV elleni védőoltás társadalmi szempontból is az egyetlen járható út az AIDS elleni küzdelemben, mert a fejlődő országok nem tudják megfizetni a jelenleg alkalmazott drága gyógyszereket.