Ötszázharminc éve született Kopernikusz

Ötszázharminc éve, 1473. február 19-én született Torunban Nicolaus Copernicus - német-porosz dialektusban Niklas Koppernigk, lengyelül Mikolaj Kopernik - lengyel csillagász, a heliocentrikus világrendszer új megalkotója.

Kopernikusz apja rézkereskedőként kereste kenyerét. Családja a német-szláv határvidékről származott, így anyanyelve német volt. Munkáit latinul írta. A teuton lovagokkal szemben a lengyel király mellett, a király ellenében a német káptalan mellett foglalt állást.

Kopernikusz Lucas nagybátyja, a későbbi püspök támogatásával Krakkóban, majd Bolognában és Padovában tanult matematikát, csillagászatot, görög nyelvet, valamint orvosi, teológiai, filozófiai és jogi ismereteket. 1503-ban Ferrarában a kánonjog doktora lett.

1497-ben Frauenburgban (ma: Frombork, a Gdanski-öböl partján) kanonokká választották, ez anyagi biztonságot adott számára. A káptalan engedélyével tanult tovább Itáliában. Első megfigyelései során, Bolognában észlelte az Aldebaran csillag fedését a Hold áthaladása miatt. Itt hallott Nicolaus Cusanus és Regiomontanus tanairól, s megismerte Arisztarkhosz Kr. e. III. századi heliocentrikus modelljét.

1503-ban hazatért és Heilsbergben püspök nagybátyja tanácsadója és orvosa lett. 1512-ben Freuenburgban telepedett le.

Kopernikusz korához képest is primitív műszereivel csak 60-70 csillagászati megfigyelést végzett, inkább a régiek adataira támaszkodva számolta újra a Nap, a Hold és a bolygók pályájának adatait. 1529-ig 27 eredményét publikálta, 1509-ben a VII. századi keresztény görög Theophilaktosz episztoláit fordította latinra. 1519-28 közt politikai és gazdasági kérdéseket elemzett, lengyel tartományok pénzreformján dolgozott - e műve csak 1816-ban jelent meg.

Soha nagy tudós kevesebbet nem publikált, mint ő. Kanonoktársa, Tiedemann Giese próbálta rávenni eredményei közzétételére. Hírneve mégis gyorsan nőtt, 1514-ben meghívták a lateráni zsinatra, véleményét kérték a naptárreform-tervről, amit azzal hárított el, hogy a Nap és Hold pozícióit nem ismeri elég pontosan. 1522-ben Johann Werner asztronómus dolgozatáról írt bírálatot. Számításait 1530 tájt befejezte, de eredményeit nem közölte.

1510-1514 között írta le teóriáit a De hypothesibus motuum coelestium a se constitutis commentariolus című kéziratában (Kommentár az égitestek elrendezéséről és mozgásáról szóló elméletekhez), amelyet elküldött barátainak. A mű alig keltett visszhangot, de lassan mégis ismertté vált. Később ábrákkal és számításokkal támasztotta alá érveit. A Commentariolus alapján előadásokat tartottak Rómában, s VII. Kelemen pápa is jóváhagyta e tanokat. 1536-ban felkérték, tegye közzé eredményeit, de ő úgy vélte: "helyesebb volna, ha követném a püthagoreusok példáját, kik csak bizalmas barátaikkal kívánták megosztani a bölcseleti misztériumokat".

Kopernikusz csak 1540-ben adta át - Giese püspök hatására - főműve kéziratát Georg Joachim Rheticus wittenbergi professzornak, aki a célból szegődött mellé, hogy publikálja az elméletet. De a kanonok csak bolygótáblázatait volt hajlandó kiadni (ezek gyöngébbek, mint X. Kasztíliai Alfonz XIII. századi tabellái), ezért Rheticus 1539-ben megírta a Narratio Primát, az Első Összegzést, amelyben csak a tudós toruni dr. Nikolas-t említette. Ez gyorsan elterjedt Európában, nyomában többen sürgették a nagy mű kiadását.

Rheticus egy év alatt lemásolta a könyvet, ellenőrizte a számításokat és számos módosítást tett a szövegben. 1542 májusában Petreius nürnbergi nyomdász elkezdte a De revolutionibus orbium coelestium (Az égi pályák körforgásáról) nyomtatását. Novemberben Rheticus, új katedráját elfoglalandó, Lipcsébe ment, a nyomtatás felügyeletét pedig Andreas Osianderre bízta, aki korábban levelezett Kopernikusszal. Ő előszavában a mozdulatlan Napot a számításokat könnyítő feltevésnek nevezte, s kifejtette: "E hipotézisek nem tekintendők igaznak, még csak valószínűnek sem."

Rheticus írt egy Kopernikusz-életrajzot is, de a kanonok III. Pál pápához írt 1542-es dedikációja miatt - melyben a kiadást sürgetők közt Rheticus nevét meg sem említi - megsértődött, s a szöveget nem publikálta, az el is veszett. "Csak matematikusoknak" - ezt a mottót írta műve elé Kopernikusz. Könyve kinyomtatott példánya csak halála napján került a kezébe.

A De revolutionibus 1543-ban ezer példányban jelent meg, ezek sem fogytak el. 400 év alatt csak négy kiadást ért meg - ez minden idők egyik legkevésbé olvasott könyve. Csak 1616-ban tették indexre, az ő kora még a tolerancia időszaka volt. A kanonok attól félt, nem tudja sem bizonyítani igazságát, sem megvédeni a szakmai kritikával szemben, de csak három támadás érte: Luther egy asztali tréfája, Melanchton levélbeli megjegyzése s egy bohózat, melyben gúnyolták. Rendszerét amiatt kritizálták, hogy ha a Föld óriási kört ír le, a csillagképek látványának különbözniük kell a két szemközti ponton. Ez a nagy távolság miatt nem észlelhető, így a rendszer még kevésbé hihető.

"Kopernikusz a legszíntelenebb figura mindazok közt, akik részt vettek az emberiség sorsának alakításában. Alakja úgy tűnik fel a reneszánsz ragyogó egén, mint sötét csillag, melynek létezésére csak a többiekre gyakorolt hatásából következtethetünk" - írja róla Arthur Koestler. Bár konzervatív volt, mégis jobban rombolta a középkort, mint a lázadó Luther. Elmélete a végtelenbe tágította az univerzumot, elvette a középpontját, s kaotikussá tette azt. Ha a Föld is bolygó, akkor az égitestek is ugyanolyan anyagból állnak, így értelmes lények is élhetnek ott. Istennek nem maradt helye - hangzott Koestler értelmezése.