Génemben van a futás

Futógénre bukkantak ausztrál kutatók. Felfedezésük erősen valószínűsíti, hogy a kitartó edzéseken és az egészséges táplálkozáson kívül megfelelő génállományra is szükség van ahhoz, hogy valakiből világbajnoki címre is esélyes rövidtávfutó váljék.

Ausztrál kutatók megállapították, hogy a legnagyobb klasszisokként jegyzett sprinterek szervezetében gyakrabban fordul elő egy bizonyos génváltozat, mint az átlagemberekében.

A tudósok szerint az ACTN3 jelzésű gén úgynevezett R-allélja teszi lehetővé, hogy hordozói szédületes vágtákat tegyenek meg. Ez az allél (génváltozat) kódolja az izomrostokban található alfa-aktinin-3 nevű fehérjét, amely az izmok gyorsabb és erőteljesebb összehúzódásáért felelős. Az ACTN3-nak létezik egy másik változata is, az X-allél, amely viszont nem termel aktinint.

A kutatók vizsgálódásaik során kimutatták, hogy a világ leggyorsabb embereinek 95 százaléka az R-allélból legalább egyet hordoz, 50 százalékuknál pedig az apai és az anyai allél is megtalálható. Az átlagemberek esetében ezek az értékek 72, illetve 30 százalék. A tudósok külön kiemelték, hogy az R-allél csakis a rövidtávfutóknál fordul elő nagyobb százalékban, a többi atléta esetében az R-allél előfordulásának valószínűsége az átlagemberéhez hasonló értéket mutat.

A csoport tagjai kutatási eredményeik ismertetésekor kiemelték: a genetikai háttér önmagában nem elég ahhoz, hogy valakiből világbajnok rövidtávfutó váljék, de lehetőséget ad arra, hogy már gyermekkorban ráleljenek azokra, akikből - kihasználva genetikai adottságaikat - hosszú, kitartó edzések után világklasszis sportoló válhat.