A waterloo-i egyetemen folytatott kutatásba összesen 41, 3-4 év közötti gyermeket vontak be a szakemberek. Az óvodáskorú résztvevőknek egy - általuk ismeretlen - képeskönyvet adtak, ebből kellett játék babáknak elmesélniük a lerajzolt történetet. A kis mesemondókat hallgatva a kutatók főként a gyerekek nyelvtani, illetve mondatszerkesztési készségeit, mondataik hosszúságát, valamint az egyes szereplők kezelésének módját vizsgálták.
Két évvel a felmérést követően a vizsgálatba bevont gyerekek elérték az iskolás kort. Ekkor számos képességet felmérő - többek között matematikai - tesztet kellett megoldaniuk.
A vizsgálatok összesítésekor kiderült, hogy azok a gyerekek, akik a mese történései közt felismerték az összefüggéseket, képesek voltak megkülönböztetni az egyes szereplőket egymástól és megfogalmazták azok érzéseit, gondolatait is, két évvel később matematikai feladatok megoldása során is kiválóan teljesítettek.
A matematika és a mesemondás egyaránt igen sokféle készséget igényel. Mit tud az, aki mindkét területen jeleskedik? Ezt a kérdést a kutatók további vizsgálatsorozattal kívánják megfejteni. A csoport vezetője, Daniela O'Neill azonban már most úgy véli, hogy a szülő leginkább gyermeke mesemondó képességeinek javításával segítheti csemetéjét, hogy az később könnyebben eligazodjon a számok világában. A kutatásról a First Language című szakfolyóirat számol be.
Cseh Júlia