Gyilkos csillagpárok

Új típusú csillagot fedeztek fel egy szoros kettős rendszerben, amely egy félig felfalt objektum maradványa lehet.

Földi óriástávcsövek segítségével a csillagászok belepillantást nyertek egy egzotikus kettőscsillag-rendszerbe, ahol az egyik objektum már szinte teljesen felfalta kísérőjét. Az érdekes jelenségre a tőlünk mintegy 300 fényévnyire található EF Eridanus jelzésű bukkantak rá, amelyben egy 0,6 naptömegű, halvány fehér törpe körül kering az ismeretlen típusú, elcsökevényesedett csillag.

Közismert jelenség, hogy szoros kettős rendszerekben anyagátadás történhet a páros tagjai között. A jelenlegi esetben azonban a kisebbik csillagtól olyan jelentős mennyiségű anyagot szívott el kísérője, hogy kis híján felemésztette párját. A kihűlt, halott csillag magjában többé már nukleáris reakciók sem játszódhatnak le.

Az EF Eridanus rendszere az optikai tartományban egy objektumként látszik, amely fényváltozásokat mutat - ez az időszakosan bekövetkező anyagátadás következménye. (Hasonló, de nagyobb mértékű jelenség nóvák, valamint az ún. Ia típusú szupernóvák kialakulásához is vezethet.) A rendszer nagyobbik objektuma egy néhány naptömeggel született csillag életútjának utolsó fázisában járó égitest: egy fehér törpe. Ez a földátmérő méretűre zsugorodott objektum igen jelentős, a Napunkénál mintegy 14 milliószor erősebb mágneses mezővel rendelkezik (ezért az ilyen típusú kettőscsillagokat a mágneses kataklizmikus változók közé soroljuk).

A csillagpárosban az anyagátadás folyamata mintegy ötmilliárd évvel ezelőtt indulhatott be, amikor a kísérőobjektum még 0,5-1 naptömegű csillag lehetett, mintegy 4-5 órás keringési idővel. Az időszakosan "megéhező" fehér törpe mára azonban jóformán felfalta társát, amelyből csupán egy Jupiter méretű objektum maradt. Így a keringési idő is csupán 81 percre, a köztük lévő távolság pedig a Föld-Hold távolsággal összevethető nagyságra csökkent. Sajnos egyelőre rejtély, hogy mi indítja be az anyagátadást az ilyen típusú kettősöknél, miként az sem világos, hogy mi miatt áll le a folyamat.

A drámai események végterméke egy eddig még soha nem látott, elfajult, halott csillag, amely nukleáris reakciók híján tulajdonképpen már csillagnak sem lenne nevezhető. Egyhuszadnyi naptömegével azonban még túl nagy ahhoz, hogy az óriásbolygók közé sorolhassuk, a méretben és hőmérsékletben hasonló barna törpéktől pedig anyagi összetétele különbözteti meg. Az elcsökevényesedett csillag így az égi objektumok egy új típusát képviseli.

A szakemberek jelenleg mintegy 15, az EF Eridanus-hoz hasonló kettős rendszert ismernek. Feltételezéseik szerint az ilyen típusú csillagpároknál gyakran előfordulhat hasonló jelenség, amikor is az éhes csillag felfalja kísérőjét.

Bár csekély az esély arra, hogy nem anyagátadásról van szó, a kutatást végző szakemberek szerint létezik egy alternatív magyarázat az ilyen jellegű objektumok kialakulására. Előfordulhat ugyanis, hogy a kettős rendszer egy Ia típusú szupernóva-robbanáson mehetett keresztül. Ez esetben a fehér törpe egykor egy óriásbolygó kísérővel rendelkező szupernóva-szülőobjektum, úgynevezett progenitor csillag lehetett, és a kísérő túlélhette a kataklizmikus eseményt. Vitatott azonban annak a valószínűsége, hogy egy szupernóva-robbanást átvészelhet-e bármilyen objektum is a csillag közelében.

A megfigyeléseket az egyik 8 méteres átmérőjű Gemini-, valamint a 10 méteres Keck II távcsövek infravörös detektoraival végezték. A kísérőobjektum ugyanis a spektrum e tartományában tűnik elő, így az is jelentős felfedezés, hogy sikerült ilyen kis tömegű égitest létét felfedni.

Csengeri Tímea