Duplájára nő a nyári hőhullámok kockázata

Új kutatási eredmények szerint az elkövetkező 40 évben a kontinens nyarainak több mint fele a 2003. évihez hasonlatos vagy még melegebb lesz. Számos kutató szerint ez az első olyan sikeres tudományos vizsgálat, amellyel egyértelműen kimutatható és bizonyítható, hogy az emberi környezetszennyezés közvetlenül felelős az éghajlatváltozásért, illetve a rendkívüli időjárási események kialakulásáért.

Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása megduplázza az olyan nyári hőhullámok bekövetkeztének kockázatát, mint amelyen 2003-ban sújtotta Európa országait - állítja egy kutatócsoport, amely a közelmúltban tette közzé vizsgálati eredményeit.

Európa lakóiban még elevenen él 2003 rekordhőmérsékleteket döntő augusztusa, amely több ezer halálesetért okolható. A rekkenő hőség mindenkit meggyötört, de különösképpen az idősebbek számára volt nehezen elviselhető. A hőhullám következtében számos területen erdőtüzek pusztítottak, amelyek egyedül Portugáliában 1,6 milliárd dolláros kárt okoztak.

A rendkívüli időjárási jelenség számos éghajlatkutató, így Peter Stott, a brit Hadley Center for Climate Prediction and Research munkatársának érdeklődését is felkeltette. Kollégáival alaposan áttanulmányozták a klímaváltozás XX. századi eseményeit. Jégminták és a fák évgyűrűinek vizsgálata alapján arra a következtetésre jutottak, hogy 2003 valószínűleg az utóbbi 500 év legmelegebb nyara volt Európában.

Kiváltó ok: az ember

Az emberi tevékenység klímaváltozást előidéző hatását egyértelműen, mindenki számára elfogadhatóan, konkrét vizsgálatokkal alátámasztva ez idáig nem sikerült bizonyítani. Stott és csapata a 2003-as hőhullám kapcsán erre tett kísérletet. Az Oxfordi Egyetem kutatóival együttműködve több számítógépes éghajlati modellt felhasználtak annak kiszámítására, milyen hatásai lehetnek az éghajlatváltozásnak az öreg kontinensre. A programokba egyrészt betáplálták Európa hőmérsékleti értékeinek alakulását 1920-tól napjainkig, másrészt a légköri összetétel változásának adatait. Két párhuzamos modellel dolgoztak. Az egyikben figyelembe vették az emberi tevékenység hatásait, így az ebből eredő szén-dioxid-kibocsátást, a másikban nem.

Az éghajlat-szimulációs kísérletek alapján a kutatócsoport megállapította, hogy az emberi tevékenység által okozott gázkibocsátást figyelembe vevő modell 0,5 fokkal magasabb nyári átlaghőmérsékletet eredményezett, mint az emberi közreműködés nélküli. Az 1990-es évek konkrét, mért adataival is ez a modell volt összhangban, vagyis az adatokban tetten érhető az emberi tevékenység hatása. A kutatók szerint egy ilyen mértékű plusznövekedés a könnyen felerősítheti az amúgy is melegedő tendenciát és ezzel megduplázza annak a kockázatát, hogy a 2003-ashoz hasonlatos hőhullámok következzenek be.

Stott és kollégái tehát az emberi tevékenységet gyanúsítják kiváltó okként. A kutatócsoport számításai szerint a közeljövőben bekövetkező hőhullámokért 75%-ban az emberi tevékenység, konkrétan a szén-dioxid-kibocsátás éghajlatra gyakorolt hatása tehető majd felelőssé. A Nature-ben megjelent írásban a kutató hangsúlyozta: "Mi vagyunk a felelősek azért - különösképpen az üvegházgáz-kibocsátásunk -, hogy a 2003-ashoz hasonló hőhullámok valószínűsége jelentősen megnövekedett. Ha ilyen mértékben folytatjuk a gázkibocsátást, akkor előrejelzéseink azt mutatják, hogy az elkövetkező 50 évben bármelyik nyáron beköszönthet egy hasonló forró időszak." Előrejelzéseik szerint az elkövetkező 40 évben a kontinens nyarainak több mint fele a 2003. évihez hasonlatos vagy még melegebb lesz.

Bizonyíték vagy további vitaalap?

Az éghajlatkutatással foglalkozó szakemberek jelentős része tudományos áttörésként értékeli a most publikált eredményeket. Több kutató szerint ez az első olyan sikeres tudományos vizsgálat, amellyel egyértelműen kimutatható és bizonyítható, hogy az emberi környezetszennyezés közvetlenül felelős az éghajlatváltozásért, illetve a rendkívüli időjárási események kialakulásáért.

Stotték eredményeit svájci és német kutatók is reménykeltő sikerként kommentálták. "Ez a kutatási eredmény képes lehet arra, hogy alapjaiban megváltoztassa az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzetközi tárgyalások irányát"- erősítette meg Christoph Schär (Institute for Atmospheric and Climate Science in Zurich) illetve Gerd Jendritzky (German Weather Service in Freiburg). Ugyanakkor azt is elismerték, hogy ritkán fordul elő olyan, a tudományos bizonyítást megkönnyítő rendkívüli időjárási helyzet, mint amilyen a 2003-as európai hőhullám volt. Ahhoz, hogy a környezetszennyezés és éghajlatváltozás ok-okozati összefüggéseit újabb bizonyítékokkal lehessen alátámasztani, egyre fejlettebb számítógépek és éghajlat-szimulációs programok szükségesek.

A tanulmány megjelenésének jóval távolabbra mutató következményei is lehetnek. Eredményei hivatkozási alapként jelenhetnek meg az üvegházhatású gázok csökkentését szorgalmazó országok érvrendszerében, a nemzetközi éghajlatváltozással kapcsolatos tárgyalásokon. A megszorítást leginkább ellenző USA eddig a tudományos bizonyítottság hiányára hivatkozva utasította el a Kiotói Jegyzőkönyvet és annak szabályrendszerét.

A kutatás eredményei regionális szinten is éles vitákat generálhatnak. A környezetvédő szervezetek már előre jelezték, hogy hivatkozási alapnak és bizonyítéknak fogják tekinteni azokban az eljárásokban, melyeket környezetszennyező ipari vállalatok ellen indítanak. Újabb bírósági tárgyalások várhatóak, melyekben megpróbálják a globális felmelegedés okozta károk miatt kártérítésre kötelezni a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátókat. Tavaly az USA nyolc tagállamában és New Yorkban öt országos energiatermelő vállalat ellen indítottak ezen a címen eljárást. Eddig a vádlottak azzal védekezhettek, hogy tudományosan nem bizonyított az összefüggés a rendkívüli időjárási események és az ipari szén-dioxid-kibocsátás között. A tanulmány eredményei egyértelműen ennek az ellenkezőjét igazolják.

Ladányi László