Startolt az üstökösbe csapódó űrszonda

A Deep Impact űrszonda hatalmas mélyedést robbant egy üstökös felszínébe, így az égitest belső, a Naprendszer születése óta érintetlen rétegeit is tanulmányozhatja. Az űreszköz szerdán este sikeresen startolt Floridából.

Friss információk (január 12., 20.37)

Január 12-én közép-európai idő szerint 19.48-kor egy Boeing Delta 2-es rakéta orrkúpjában startolt a Deep Impact űrszonda a floridai Cape Canaveral űrközpontból.

A start után egy perc húsz másodperccel kiégett és levált a hat szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéta. 3 perccel később a főhajtómű is befejezte működését, majd 10 másodperccel ezután bekapcsolt a második fokozat. A start után 9 perc 46 másodperccel a második fokozat leállt, miután pár másodperccel tovább működött a tervezettnél. Ennek oka az első fokozat működésében tapasztalt kis mértékű alulteljesítés volt. 12 perccel a start után a rakéta sikeresen Föld körül parkolópályára állt, miközben az irányítók felkészültek a Föld körüli pálya elhagyására.

A start után 24 és fél perccel ismét begyújtották a második fokozatot, hogy magasabb pályára állítsák az űreszközt. Bár a realtime telemetrikus kapcsolatot ekkor egy időre megszakadt, az utólagos adatokból bizonyos, hogy a fokozat rendben, egy percig működött. A start után 27 perc 50 másodperccel szétvált a második és a harmadik fokozat, 10 másodperccel később pedig a harmadik fokozat is megkezdte működését, hogy végleg a küldetés célpontja, a Tempel-1 üstökös felé lódítsa a Deep Impact űrszondát. A harmadik fokozat 1 perc 15 másodpercig működött.

A start után 34 perc 36 másodperccel sikeresen az űrszondát szétválasztották a rakéta harmadik fokozatától. A Deep Impact megkezdte 6 hónapos, 431 millió kilométeres útját célpontja felé.

Részletesen a küldetésről (korábbi információk)

A NASA újabb űrszondával indul a Naprendszer születésének relikviáit őrző üstökösök, közülük is a Tempel-1 nyomába. A Deep Impact ("nagy becsapódás") névre keresztelt űrszonda különleges feladatot hajt végre: mesterséges krátert váj az üstökösmag felszínébe.

A Deep Impact legkorábban 2005. január 12-én, hazai idő szerint este 8 óra előtt indul hat hónapos utazására a floridai Cape Canaveral űrközpontból. 431 millió kilométer megtétele után ér az üstökös nyomába, ahol leválik róla az Impactor ("becsapódó") nevű szerkezet. A leválást követően a miniűrszonda mintegy 37 000 kilométeres óránkénti sebességgel becsapódik az üstökös magjába, ahol 4,4 tonna TNT-nek megfelelő robbanást idéz elő.

A becsapódás felsérti az üstökös felszínét, és hatalmas, több emeletes ház mélységű, egy futballpálya nagyságához mérhető krátert váj az üstökös magjába. Így feltárulnak az égitest mélyebb rétegei, és hozzáférhetővé válnak a bolygórendszerünk születése óta érintetlenül maradt rétegek.

A világűr vándorai

Az üstökösök anyaga bolygórendszerünk kialakulásának korai szakaszából származik, így a bolygók születésekor fennálló körülmények nyomait őrzi. Amint azonban pályájuk újra és újra a Nap közelébe hozza őket, felszíni anyaguk átmelegszik, felszínükről por és gázanyag áramlik ki a világűrbe, kialakítva ezzel a látványos csóvát. A 4,5 milliárd éve érintetlen részek tehát az üstökösök mélyebb rétegeiben találhatók, amelyhez eddig még egyetlen űrszonda sem tudott hozzáférni.

Az üstökösök leginkább "piszkos hógolyókra" hasonlítanak: jelentős mennyiségű fagyott állapotban lévő illó anyagot - köztük vizet is - tartalmaznak. Jelenlegi elképzeléseink szerint a Föld korai történetében az üstökösök szállíthattak jelentős mennyiségű vizet és szerves anyagot bolygónk felszínére.

A Deep Impact űrszonda célpontját, a Tempel-1 üstököst 1867-ben fedezte fel W.L. Tempel. Az égitest a rövid periódusú üstökösök családjába tartozik, és 5,5 évente száguld el a Nap közelében. Pályájának legtávolabbi pontja a Mars és a Jupiter között található, így kiváló, könnyen elérhető célpont az űrszonda számára.

Kozmikus tűzijáték

A Deep Impact már két hónappal érkezése előtt megkezdi a tudományos méréseket. Még érintetlen állapotában is feltérképezi és megvizsgálja az üstököst, különös tekintettel a magból kiáramló gázcsóvákra.

Az Impactor kicsiny, 1 méter átmérőjű, 370 kilogramm tömegű szerkezet, amely egy nappal a becsapódás előtt válik le az űrszondáról. Önálló meghajtással és navigációs rendszerrel szerelték fel, a leválás után ugyanis megkeresi magának a megfelelő helyet, ahol nekirepülhet az üstökösmagnak. A szerkezet ütközéskor fel is robban, hogy fokozva a becsapódás erejét, és minél mélyebb sebet ejtsen az égitest felszínén. A szakemberek szerint az üstökös a maga hat kilométeres becsült átmérőjével a becsapódást "meg sem érzi", s nem valószínű, hogy összetörne.

A szerkezet fedélzeti kamerái egészen az utolsó pillanatig fényképezik a felszínt és továbbítják az adatokat a Földre. Ezzel az üstökösmag felszínének olyan finom részletei is kivehetővé válnak, amelyhez hasonlót a "szokásos" megközelítő űrszondákkal sohasem fogunk látni.

Tudományos mérések

Az anyaszonda biztos távolból szemléli az izgalmas eseményeket. A becsapódáskor mintegy 8600 kilométerre lesz az üstökös magjától, s úgy módosítja pályáját, hogy nem sokkal a robbanást követően elrepüljön a felsértett terület felett. A becsapódás helyét úgy választják ki, hogy a jelentős mennyiségű kidobott törmelék a Nap megvilágításába kerüljön. A kozmikus tűzijáték így földi távcsövekkel is látható lesz, sőt a Chandra-, Spitzer- és Hubble-űrteleszkópok is a Tempel-1 üstökös felé fordulnak majd, hogy megvizsgálják s a becsapódáskor kirepülő törmeléket és gázokat.

A Deep Impact űrszonda spektrométeres vizsgálatokkal elemzi a magból kiáramló gáz- és poranyagot, amelyet az üstökös csóvaszerűen elhagy pályáján. A szakemberek becslése szerint a kidobott anyagok egy része néhány perc alatt visszahullik a felszínre, így a tervek szerint ez idő alatt lehetősége lesz legmélyebben belenézni az üstökösmagon vájt sebhelybe. A vizsgálatokra mintegy 14 perc áll rendelkezésére, ez idő alatt 500 kilométerre közelíti meg az üstökösmagot, majd tovaszáguld mellette. A rendelkezésre álló időt jelentősen lerövidíti, hogy 50 másodperccel a legközelebbi pont elérése előtt az űrszonda védőpajzsa mögé bújik, mivel a magból kiáramló gáz és törmelék jelentős kárt tehet benne.

A biztonságot nyújtó pajzsok ellenére azonban a tervezők nem tartják kizártnak, hogy az anyaszondát megsértheti a robbanás során kiáramló törmelék.
Ezért az űrszonda, valamint a becsapódó egység is azonnal továbbítják adataikat a Föld felé.

A Deep Impact űrszonda spektroszkópiai mérésekkel állapítja meg az üstökös felszínének, valamint a kráter aljának és a kiáramló gázok kémiai összetételét. Jelenlegi ismereteink szerint az üstökösmag forgási periódusa 41 óra, így az űrszonda csupán a felét tudja majd alaposan feltérképezni. Ezért a megközelítés után mintegy háromnegyed órával "visszapillant", s megvizsgálja az üstökös másik, addig még nem látott oldalát is. A szakemberek szerint elképzelhető, hogy a kráterből gázkiáramlás indulhat be, mivel az üstökösök anyagának nagy részét illóanyagok alkotják, amelyek a lökés hatására gázcsóvaként robbanhatnak ki a felszínből. Az űrszonda a becsapódást követően még egy napig vizsgálja az üstököst.

Amennyiben a Deep Impact űrszonda jó állapotban vészeli át a kómán történő áthaladást, további üstökösök felé irányíthatják, amelyek felszínét fényképezni és elemezni tudja.

Csengeri Timea