A Kiotói Jegyzőkönyv életbe lépését követően érzékelhető, hogy világszerte bizakodóan tekintenek a szerződésben megfogalmazott célok megvalósítása elé. Sőt, sorra jelennek meg azok a hivatalos vélemények is, amelyek már a 2012 utáni szén-dioxid-kibocsátás jóval radikálisabb csökkentését tervezgetik. Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését eddig leginkább szorgalmazó Európai Unió környezeti főbiztosa, Stavros Dimas szerint el kell érni, hogy az EU, az USA, Kína, Oroszország, India, Japán és Kanada - amelyek a kibocsátás 75%-ért felelősek - az év hátralévő felében meg tudjanak egyezni egy jóval szigorúbb csökkentésben. A főbiztos javasolta, hogy az iparilag fejlett államok hozzanak létre olyan nemzetközi fórumot, ahol megállapodnak az új célkitűzésekben és kiterjesztik az ellenőrzést a vállalások betartására.
A cél jelenleg az, hogy a 25 EU tag szén-dioxid-kibocsátása az elkövetkező évtizedben a világrészesedés 10%-a alá süllyedjen, míg az iparilag fejlett országok együttesen a felére mérsékeljék kibocsátásukat. Az EU zöldpárti képviselői sürgetik, hogy 2030-ig a kibocsátást 30%-al csökkentsék, amit a World Wildlife Fund (WWF) szerint 2020-ig kellene megtenni. Gazdasági elemzők szerint ez az Unió számára az elkövetkező 20 évben évi 0,5-1,5%-os ráfordítást jelentene a GDP-ből.
A szén-dioxid-kibocsátás visszafogásának legradikálisabb képviselője az angol miniszterelnök, Tony Blair, aki a klímaváltozást kiemelten fontos kérdésként kezeli. Az utóbbi hónapokban megjelent tudományos jelentések ajánlásainak megfelelően 2050-ig a szén-dioxid-kibocsátást mind a szigetország, mind az EU területén 60%-kal kívánja csökkenteni. Miután az év második felében Nagy-Britannia fogja betölteni az EU és a G8-ak soros elnöki tisztét is, várható, hogy Blair minden befolyását latba veti a kitűzött célokat elérése érdekében.