Képes beszámoló Costa Rica természeti kincseiről

A fél Magyarország területű, alig négymillió fős országot évente több mint egymillió külföldi turista látogatja meg. Az utazók egy részét főként a csodálatos természeti környezet vonzza. Costa Rica a természetvédők mintaországa.

Costa Rica az amerikai kontinens ökológiai hídja, ahol találkozik az északi és déli földrész élővilága. Felszíne igen változatos: a háromezer méteres vulkánoktól néhány óra leforgása alatt meseszép tengerpartokra juthatunk. A becslések szerint az országban él a világ növény- és állatfajainak öt százaléka. Ezen belül Costa Ricában található a Föld lepkefajainak csaknem 10 százaléka, többnyire vulkanikus talajából pedig a növények olyan széles skálája táplálkozik, hogy csak az ehető gyümölcsök száma eléri a 150-et. Az ország valódi paradicsom az ornitológusok számára, akik 850 madárfajban gyönyörködhetnek, de a 160 kígyófaj feltehetően a hüllők szerelmeseinek elvárásait is kielégíti. Nem csoda, hogy az országba érkező turisták 70 százaléka ellátogat legalább egy nemzeti parkba, sőt, 35 százalékukat kimondottan a természeti szépségek vonzzák a Latin-Amerika Svájcának nevezett országba.

A kávétermesztés után Costa Rica legnagyobb bevétele ma már az ökoturizmusból származik. Az ország területének mintegy 27 százaléka számít védettnek: ebbe - az államilag fenntartott mintegy 40 nemzeti park mellett - magánkezdeményezésből létrehozott vadvédelmi és biológiai rezervátumok, valamint műemlékek és az indián őslakosság számára kialakított területek tartoznak.

Igazi sikertörténet például a monteverdei köderdőt magában foglaló biológiai rezervátum, amelyet az Egyesült Államokból érkező kvékerek hoztak létre. Az amerikaiak az ötvenes években határozták el, hogy Costa Ricába költöznek, amely valóságos békesziget volt a polgárháborúktól forrongó közép-amerikai térségben (az országnak 1949 óta például hadserege sincs). Monteverdében sajtgyárat alapítottak, de családjaik ma már - a helyi lakossággal együtt - az ökoturizmusból élnek. A világ minden tájáról csodájára járnak ugyanis a köderdőnek, amelyet különleges módon, függőhidakról vagy drótpályán haladva csodálhat meg a látogató. Feledhetetlen élményt nyújt felülről figyelni a lombkoronákon szundikáló bőgőmajmokat, egészen közelről hallani a madarak énekét és érezni a magasban nyíló virágcsodák mámorító illatát.

A helyi közösség annyira fontosnak tartja ennek az ökoszisztémának a fenntartását, hogy még azt is megakadályozták, hogy aszfaltút épüljön Monteverde és a pánamerikai főút között. Szerintük ugyanis a megnövekedő forgalom jelentős károkat okozna a természetben. Az igazán kíváncsi külföldieket úgysem riasztja el a poros földutakon való zötykölődés ettől a csodavilágtól.