Az emberi történelem folyamán most a legmagasabb az atmoszférában a szén-dioxid aránya: az előző hónapban elérte a 380 milliomod térfogatrész (ppmv) értéket. Ez több mint 35%-os - 100 ppmv - növekedést jelent az ipari forradalom előtti időszakhoz képest. Az International Climate Change Taskforce által korábban készített tanulmány 400 ppmv-ben jelölte meg azt a szintet, amely olyan éghajlati változásokat eredményezhet, ahonnan már nincs visszatérés. A jelenlegi kibocsátást figyelembe véve ezt már 2015-re elérhetjük.
Az adatokat a Mauna Loa Obszervatórium tette közzé. A Hawaii-szigeteken, közel 3500 méteres magasságban települt megfigyelőállomás 1957-es alapítása óta követi nyomon a légköri szén-dioxid mennyiségét. Miután nagy magasságban és a sűrűn lakott területektől távol helyezkedik el, mérési adataira nincsenek hatással a lokális szennyező források. Így mérései a világon a legpontosabbak, és közzétett adatai a tudományos világ számára mértékadó, mindenki által elfogadott forrásnak számítanak.
Az obszervatórium már a múlt század hatvanas évei óta regisztrálja a szén-dioxid mennyiségének növekedését az atmoszférában. Ekkoriban az arány 315,6 ppmv volt, és ezután minden évben körülbelül egy ppmv-t növekedett. Az utóbbi két évtizedben azonban a növekedés mértéke elérte a 1,5-1,8 ppmv/éves értéket. Az átlagosnak mondható növekedés mellett bizonyos években kiugró emelkedés tapasztalható. Az utóbbi évtizedben három ilyen nevezetes esztendőt is regisztráltak: 1998-ban 2,6 ppmv-vel, míg 2002-ben és 2003-ban 2,3 ppmv-vel növekedett a légköri szén-dioxid mennyisége.
E kiugró értékekre többféle magyarázat is született. Egyes elképzelések szerint ezek az időszakok egybeestek az El Nino éghajlati anomáliával. Az óceánok elnyelik és feloldják a szén-dioxid jelentős részét, a talajhoz és a növényzethez hasonlatosan. Rendkívüli időjárási események azonban - mint amilyenek az El Nino jelenséget kísérik - képesek befolyásolni ezt a folyamatot. Ugyanakkor az elmélet hívei is elismerik, hogy a 2002-2003-as El Nino hatásai eléggé mérsékeltek voltak, így ez önmagában nem lehet magyarázata a drasztikus szén-dioxid-emelkedésnek.
Mások a nagy kiterjedésű erdőtüzeket okolják. 1998-ban számos ilyen pusztított Indonéziában, Malajziában, több korábbi csúcs idején pedig Szibériában. Ezek a tüzek hatalmas mennyiségű szén-dioxidot bocsátanak a légkörbe, és számos szakember szerint az El Nino hatásokkal együttesen már magyarázhatnak egyes kiugró értékeket.
A légkörben található szén-dioxid mennyisége egy adott évben is jelentős ingadozásokat mutathat. Az ingadozások között vannak szezonális változások is. Minden tavasszal, amikor a növényzet erőteljes növekedésbe kezd, jelentős szén-dioxid-mennyiség használódik fel, így a szint néhány hónapra visszaesik. Ezeket a visszaeséseket azonban mindig egy újabb növekedés követi, és újabb légköri szén-dioxid-rekordok születnek.
A legjelentősebb problémát a folyamatos növekedés ténye jelenti, aminek oka az emberi tevékenység. Napjainkban a fosszilis tüzelőanyagok (kőszén, kőolaj, földgáz) elégetése következtében évente 6,3-6,5 milliárd tonna szén kerül szén-dioxid formájában a légkörbe, ami a légkör teljes szén-dioxid-tartalmának 1%-a. Ennek egyharmadát az óceán, egyhatodát a talaj és a növényzet elnyeli és elraktározza. A fennmaradó rész - ami a kibocsátásnak több mint fele - azonban a légkörben marad, és valószínűleg jelentősen hozzájárul az évenkénti növekedéshez.
Ladányi László