Az űrrepülőgép visszatér

A Columbia tragédiáját követő két év kényszerpihenő után ismét szolgálatba áll az amerikai űrrepülőgép-flotta. A Discovery leghamarabb május 22-én indulhat a Nemzetközi Űrállomásra, 7 fős legénységgel és számos új, a biztonságot növelő fejlesztéssel. Minden idők egyik legfontosabb űrrepülése következik.

Komoly készülődés zajlik a floridai Kennedy Űrközpontban. A Columbia tragikus balesetét követő több mint két éves kényszerpihenő után most először áll űrrepülőgép az indítóállványon. A gép azonban az új rendszabályok szerint csak akkor indulhat útnak, ha megfelelő pályára tud állni ahhoz, hogy a repülés második napján csatlakozzon a Nemzetközi Űrállomáshoz, ahová utánpótlást és új felszereléseket szállít. A start ezért csak meghatározott időszakban lehetséges, és a jelenlegi tervek szerint legkorábban május 22-én kerülhet rá sor. A hátralévő egy hónap során a szakemberek sokadszor is gondosan ellenőrzik az űrrepülőgépet, és ez alapján jelölik majd ki a start végleges dátumát.

A Discovery küldetése "tesztrepülés", azaz legfontosabb célja a repülés biztonságát fokozó új módszerek és eszközök kipróbálása. A küldetés során két űrhajós összesen három alkalommal hajt majd végre űrhajón kívüli munkát (űrsétát), amelyek célja, hogy kipróbálják a gép hővédő paneljeinek javítására és cseréjére kidolgozott eljárásokat. Az űrrepülőgép rakterében elvégzett tesztek és a visszahozott minták alapján a mérnökök ellenőrizni tudják, mennyire helyesek az elképzeléseik.

Mint az sokak számára emlékezetes, a Columbia-űrrepülőgép 2003. február 1-jén, a visszatéréskor szenvedett tragikus balesetet. A szerencsétlenség során hét űrhajós vesztette életét. Mint a vizsgálat során kiderült, a start során a külső üzemanyagtartályról levált szigetelődarab felsértette a gép bal szárnyának belépő élén lévő hővédő paneleket. A sérülés a visszatérés során utat engedett a légköri súrlódástól felhevült forró gázoknak, amelyek belülről szétégették a szárnyat.

A katasztrófát kivizsgáló független bizottság az űrrepülőgép-rendszer számos biztonsági hiányosságára világított rá. A NASA-nak átadott ajánlások, illetve a NASA saját vizsgálati eredményeinek hatására a rendszeren összesen 41 fejlesztést hajtottak végre. Jelenleg vizsgálóbizottság ellenőrzi, hogy a jelentésében kiemelt 15 legfontosabb javaslatot figyelembe vették-e az űrrepülőgép módosításai és biztonságosabbá tétele során. A repülés előtti utolsó átvizsgálás május 10-11-én várható, amelynek alapján a NASA április 13-án hivatalba lépett új vezérigazgatója, Michael Griffin meghozza a startra vonatkozó végső döntést. A jelenlegi indítási ablak június 3-ig áll nyitva; amennyiben ebben az időszakban a NASA nem indítja el a Discoveryt, erre július 15-én nyílik legközelebb lehetőség.

Biztonsági intézkedések

Mint arról korábbi cikkünkben már beszámoltunk, az űrrepülőgép magasba emelkedését számos nagyfelbontású földi kamera, katonai műhold, valamint az űrrepülő testére, külső üzemanyagtartályára és két szilárd hajtóanyagú rakétájára szerelt kamera is nyomon követi majd. Két különleges szerelésű kamera a rakéták leválását figyeli, sőt maguk az űrhajósok is készítenek felvételeket és ellenőrzik a gép burkolatának épségét. A szárnyakba épített új szenzorrendszer minden esetleges becsapódást érzékel. Magát a külső üzemanyagtartályt is kamerákkal figyelik, a Föld körüli pályán pedig az űrhajósok érzékeny lézeres mérőberendezéssel vizsgálják majd át a szárnyakat.

A Discoveryt szállító jármű április 6-án gördült ki a hangárból, és mintegy 10 óra alatt tette meg az indítóállványig a 6,7 kilométeres távolságot. Az indítóállomás felé tartó Discoveryt a Nemzetközi Űrállomásról is megörökítették (fotó: NASA)

A legnagyobb kockázatot továbbra is a külső üzemanyagtartály felső részéről leváló törmelékdarabok jelenthetik, amelyek a tartály szigeteléséből származnak. A tartály átalakítása után - amelyre a NASA a legnagyobb hangsúlyt fektette - a biztonsági előírások körülbelül 10 grammban szabják meg ezek maximális tömegét (ez 6,5 grammal több, mint amit tavaly december végén jeleztek). A tartály középső részéről (ahonnan a Columbia tragédiáját okozó darab levált), kissé nagyobb, körülbelül 14 grammos darabok leválása megengedett. Összehasonlításképpen: a Columbia szárnyát a becslések szerint egy körülbelül 800 grammos törmelék sértette fel. Nem lehet pontosan megjósolni, hogy mennyi szigetelőanyag leválása várható, de a szakemberek szerint most már minimális az esélye annak, hogy a megengedettnél nagyobb darabok szakadjanak le.

Az eddigi szimulációk legfontosabb tapasztalata, hogy a sérülések pontos felmérése korántsem egyszerű és gyorsan kivitelezhető feladat. A szárnyban elhelyezett érzékelők ugyanis csak azt mutatják, eltalálta-e valami az adott területet, azt azonban nem lehet tudni, hogy ez okozott-e sérülést a hővédő paneleken, és ha igen, mekkorát. A felvételek alapján sem könnyű egyértelmű eredményre jutni. Emlékezhetünk arra, hogy számos korábbi űrrepülés során is előfordult a hővédő panelek sérülése, ám ezekben az esetekben szerencsére nem vezetett katasztrófához.

Ha az űrrepülőgép mégis olyan mértékű sérülést szenvedne a felszállás során, amely miatt kritikussá válhat a visszatérés, az űrhajósok számára a Nemzetközi Űrállomás nyújthat menedéket, ahol megvárhatják egy következő űrrepülőgép érkezését.

Cs.T.-S.A.-S.T.