Az elmúlt évtizedek során több mint egy tucat ember alkotta szerkezet hagyta el bolygónkat azzal a céllal, hogy leszálljon a Mars felszínén. Bár csak a Viking-1 illetve Viking-2, a Mars Pathfinder, továbbá a Spirit és az Opportunity küldetése végződött sikeresen, ezek az űrszondák különleges célpontokat kínálnak a keringőegységek számára - attól függetlenül, hogy el tudták-e végezni terepi vizsgálataikat, vagy sem. Sőt, az ilyen űrfelvételek ahhoz is hozzájárulhatnak, hogy a szakemberek megértsék a kudarcok hátterében álló váratlan hibákat és esetleges tévedéseket.
Ám rendkívül nehéz feladat megtalálni ezeket a Földről érkezett berendezéseket a Mars felszínén, ugyanis méretük megegyezik a több száz kilométeres magasságban keringő űrszondák képeinek felbontóképességével (vagyis egy leszállóegység nem lenne nagyobb a képeken 1 pixelnél). A digitális jelfeldolgozás területén azonban egyre fejlettebb megoldások alakulnak ki, s ezeknek köszönhetően az amerikai Mars Global Surveyor által különleges módon készített (cPROTO) felvételeken 0,5 méter/pixeles felbontás is elérhető annak ellenére, hogy optikai rendszerének maximális részletessége eredetileg 1,5 méter/pixel volt. Az eljárás tökéletesítéséhez viszont apró, de jól ismert terepi alakzatokra volt szükség, s a két robotgeológus minden szempontból megfelelt ennek a célnak. Másként fogalmazva, a szakemberek a marsjárművekről készült felvételek alapján tanulták meg a leszállóegységek felkutatásának módszerét.
Ennek alkalmazásával korábban már sikerült pontosan azonosítani a Viking-1, illetve a Mars Pathfinder leszállóhelyét, valamint látványos képek mutatják be a két robotgeológus tartozékait és keréknyomait is.
A legizgalmasabb célpont mégis a Mars Polar Lander volt, amely 1999 decemberében érkezett meg a vörös bolygó térségébe, hogy a déli pólus közelében érje el a felszínt (továbbá két penetrátor-egységet is vitt magával, Deep Space-2 küldetés néven). Ám miután belépett a Mars légkörébe, végleg megszakadt az összeköttetés az űrszondával, s a küldetés irányítói nem tudták biztosan eldönteni, hogy mi okozta a küldetés kudarcát. Ezért évek óta keresték a szerkezet nyomát a leszállóhely térségéről készült felvételeken, s úgy tűnik, most végre sikerült megtalálni azt (bár a szakemberek nem tartják teljesen kizártnak, hogy tévednek).
A felvételek alapján úgy tűnik, hogy a leszállás a tervek szerint történt: a fékezőernyő kinyílt, a fékezőrakéták működtek, azonban az automatikus vezérlőrendszer valószínűleg túlságosan hamar kikapcsolta azokat, ezért az űrszonda kb. 40 méteres magasságból a szilárd felszínre zuhant (az eltérő gravitációs gyorsulás miatt ez földi körülmények között mintegy 13 méternek felel meg).
További információk és nagyobb képek a Mars Society magyar tagozatának cikkében érhetők el.
Forrás: Mars Society