Leleplezték a hepatitis gyógyítását akadályozó géneket

Kanadai kutatóknak elsőként sikerült azonosítani azokat a géneket, amelyek meghatározzák, hatásos lehet-e egy hepatitis C-ben szenvedő beteg számára a szokásos gyógyszeres terápia. "Azon dolgozunk, hogy egy egyszerű vérvizsgálat segítségével eldönthető legyen, érdemes-e a kezelésnek alávetni egy beteget" - nyilatkozta az [origo]-nak a kutatócsoport vezetője.

Az egész világon körülbelül 170 millióan szenvednek hepatitis C vírus (HCV) fertőzésben. A megbetegedés súlyos májkárosodást okoz, májzsugorodáshoz, gyakran májrákhoz vezet. A jelenleg ismert leghatékonyabb gyógyszeres kezelés azonban a betegek legalább felénél nem bizonyul hatásosnak. Ez persze csak utólag derül ki, s mindaddig a kezelés mellékhatásait ők is megszenvedik. A gyógyulást akadályozó gének azonosítása többek között őket óvhatja meg a fölösleges tortúrától.

"Az úgynevezett microarray chip technológiát használtuk: ezzel vizsgáltuk meg a különböző gének kifejeződési szintjét a krónikus hepatitis C-ben szenvedő betegeinktől vett májszövetmintákban" - magyarázta az [origo]-nak dr. Ian McGilvray, a Torontói Egyetem transzplantációs sebésze és sejtbiológusa, a kutatás vezetője. "A DNS-chipeken 19 ezer gént helyeztünk el, amelyek meg tudták kötni a betegek aktív génjeiről átíródó hírvivő RNS-molekulákat. A vizsgált szövetminták olyan májbiopsziákból (tűvel történő szövettani mintavétel) származtak, amelyeket még a hepatitis C kezelése előtt végeztünk a betegeken."

A vizsgált páciensek ún. interferon és ribavirin terápiát kaptak, ezt az orvosok széles körben a krónikus hepatitis C betegség standard kezelésének tekintik. A gyógyszeres terápia, amelyet a Toronto Western Kórházban végeztek, 2001 októberétől 2004 májusáig tartott. A kezelés azonban, mint arra körülbelül számítani lehetett, 31 beteg közül csak 15 számára bizonyult hatásosnak. A többiek szervezete "nem válaszolt" a hatóanyagokra.

"Amikor összehasonlítottuk a génkifejeződési szinteket azok szövetében, akiknél a terápia sikeres volt, illetve azoknál, akiknél hatástalan, úgy találtuk, 18 gén aktivitása szignifikánsan különbözik a két csoport között" - mondta kérdésünkre dr. Ian McGilvray. "Később statisztikai modellek segítségével is sikerült kimutatnunk, hogy e néhány gént vizsgálva valóban pontosan megjósolható, kinél érdemes elkezdeni a kezelést."

Eredményük arra hívja fel a figyelmet, hogy néha gének kis csoportja is meghiúsíthatja egy gyógyszeres terápia sikerét. A kutatók megfigyelték: a hatástalan terápián átesett betegek szövetmintájában a 18 génből 16 bekapcsolt, 2 pedig kikapcsolt állapotban van - fordított állapotban azokhoz képest, akiknél hatásos a terápia. Ez okozza, hogy májszövetük nem úgy reagál a kezelésre, mint kellene.

Az azonosított géneknek fontos szerepe lehet abban, hogy egy HCV-vel fertőzött beteg szervezete mennyire képes megszabadulni a vírustól. A kutatók remélik, a gének részletesebb tanulmányozása új, hatékonyabb vírusellenes kezelésekhez is elvezethet. A 18 "kihalászott" gén által kódolt fehérjék talán új gyógyszercélpontok lehetnek, amelyekkel javítani lehet majd a betegség terápiájának eredményességén.

Az új felfedezés legkézenfekvőbb haszna mégis az, hogy nemsokára az orvosok csak azoknak a betegeknek ajánlják a HCV elleni jelenlegi kezelést, akiknek génjei lehetővé teszik a terápia sikerét. Így meg lehet őket kímélni a felesleges kezelésekkel is együtt járó, gyakran nagyon súlyos mellékhatásoktól. Ha egy beteg előre biztos lehet benne, hogy az interferon és ribavirin terápia sikeres lesz, könnyebb szívvel vállalhatja a mellékhatások kockázatát.

"A közeli jövőben szeretnénk kidolgozni a diagnosztikai célú génvizsgálatot, amely egyelőre még a májbiopszia eredményén alapulna. Rögtön ezután megpróbáljuk megoldani, hogy egy egyszerű vérvizsgálat segítségével is eldönthető legyen, érdemes-e a kezelésnek alávetni egy beteget" - mondta a kutatócsoport vezetője. "Ha minden jól megy, egy ilyen vérvizsgálat teljesen felválthatja a májbiopsziát. Jelenleg azt kutatjuk, hogy egy vérmintában is megmérhető-e az azonosított gének aktivitása."

A kanadai orvosok munkája egy szemléletes példa a farmakogenomika területéről. E születőben lévő tudomány molekuláris szinten vizsgálja, hogy egyes emberekre miért vannak a gyógyszereknek eltérő hatásaik és mellékhatásaik. A gyógyszerhatásban megjelenő különbségek genetikai különbségekre vezethetők vissza. A jövőben talán egyre több betegség esetén lehet egyénre szabott terápiát választani a betegeknek, a genetikai profil alapján.

"Nincs kizárva, hogy más betegségekkel kapcsolatban is található viszonylag kevés génből álló géncsoport, amely meghatározza a gyógyszeres kezelés hatékonyságát. Ilyenek például a gyógyszerlebontásában szereplő gének" - mondta dr. Falus András, a Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézetének vezetője. "Arra a kérdésre nem tudok válaszolni, mikor kerül be a mindennapi orvosi gyakorlatba, hogy rutinszerű genetikai vizsgálatok alapján válasszanak a betegeknek alkalmas terápiát. Az ehhez szükséges tudás bizonyos elemei viszont már ma is rendelkezésre állnak. A nagy áttörés a farmakogenomikában talán tíz év múlva várható."

Münz Márton