Megállíthatatlan az óceánok vízszintemelkedése

Ha azonnal beszüntetnénk a fosszilis tüzelőanyagok elégetését, akkor sem tudnánk elkerülni a globális éghajlatváltozás következményeit - mutatnak rá a Science-ben megjelent új tanulmányok.

Az elkövetkező évtizedekben az emberiségnek mindenképp szembe kell néznie és meg kell küzdenie a globális felmelegedés hatásaival és következményeivel. Miközben számos riasztó jelentés ecseteli, hogy milyen mértékű felmelegedés várható a XXI. század végére, gyakran elfelejtődik, hogy már a légkörben jelenleg felhalmozódott üvegházhatású gázok mennyisége is bőven elegendő ahhoz, hogy további felmelegedést és tengerszint-emelkedést okozzon.

A kutatók már régóta ismerik az óceánok éghajlat-kiegyenlítő hatását. Miután lassabban melegszenek fel, mint a szárazföld, nem csak nagy mennyiségű hőt képesek tárolni, hanem késleltetni is tudják az éghajlati változások lejátszódását. Ugyanakkor egészen mostanáig csak bizonytalan elképzeléseink voltak arról, hogy ez a késleltetés pontosan milyen hatással lehet a hosszú távú éghajlati folyamatokra.

A National Center for Atmospheric Research (NCAR) kutatói a közelmúltban bonyolult számítógépes modellek segítségével két tanulmányt is készítettek, hogy megvizsgálják: a légkörben található üvegházhatású gázok jelenlegi mennyisége milyen éghajlati változásokat okozhat.

Az elsőben Gerald Meehl és kollégái olyan új típusú éghajlati modelleket használtak, melyekben a hangsúlyt az éghajlati összetevők kölcsönhatásaira helyezték. Arra voltak kíváncsiak, hogy a globális éghajlatváltozás milyen következményekkel járna, ha a XXI. század folyamán az üvegházhatású gázok koncentrációja nem növekedne, hanem a jelenlegi szinten stagnálna. Számításaik kiindulópontjaként éppen ezért a légkör 2000. évi összetételét vették alapul, és ennek értéket rögzítették. Ez az idealizált modell azt mutatta, hogy a jelenlegi légköri összetétel mellett bolygónk hőmérséklete 0,5 fokkal lenne magasabb a XXI. század folyamán. A becslések szerint a világóceán szintje kb. 10 centiméterrel emelkedne a felmelegedés hatására. Ezek az adatok csupán a hőtágulás okozta vízszintnövekedéssel számoltak. Ha mindezt kiegészítjük azzal a vízmennyiséggel, amely a tengeri jég és a gleccserek olvadásával kerülne a világóceánba, az további 20 centiméteres vízszintemelkedést eredményezne.

Ez elsőre nem tűnik soknak, de a kutatók szerint a 10-30 centiméterrel magasabb vízszint a világ számos terültén katasztrofális következményekkel járna. Már viszonylag kismértékű emelkedés is rendkívül magas szintű árapály-jelenséget és komoly áradásokat okozhat, továbbá növelheti a tengeri viharok pusztítását. A tengervízből pár méterre kiemelkedő Csendes-óceáni szigetvilág és az alacsonyan fekvő tengerpartokon élők számára ez lakhelyük végleges elvesztését is eredményezheti.

Hasonló eredményre jutott Tom Wigley klimatológus is (NCAR), aki egy hagyományos klímamodellt használt. Ebben napjaink szén-dioxid-kibocsátását vette alapul, hogy a várható változások mértékét közelítse a valósághoz. Számításai - melyek a "legjobb" forgatókönyv szerinti változásokat vették figyelembe - azt mutatták, hogy a század végére 2-6 fok közötti felmelegedéssel lehetne számolni, és a tengerek szintje 25 centiméterrel lenne magasabb.

Mind Meehl, mind Wigley számára meglepetést okozott, hogy modelljeik szerint a tengerszint folyamatos emelkedése folytatódott, jóval azt követően is, hogy a szén-dioxid kibocsátását befagyasztották: számításaik szerint - az üvegházhatású gázok jelenlegi légköri koncentrációja mellett - századunk végére a hőmérséklet emelkedése lelassulna, ugyanakkor a tengerek szintje továbbra is jelentős mértékben növekedne. Így 400 év múlva az óceánok vízszintje 1 méterrel magasabb lesz a jelenleginél.

Az új számítások tehát ismét azt támasztják alá, hogy minél később tudjuk jelentős mértékben csökkenteni szén-dioxid kibocsátását, annál súlyosabb következményekkel kell szembenéznünk a jövőben.

(Meehl G. A., et al. Sciencexpress, 10.1126/science.1106663 (2005).
Wigley T. M. L., et al. Sciencexpress, 110.1126/science.1103934 (2005).)

Ladányi László