Rákos egerek sikeres kezelése nanoeszközökkel

A parányi méretű nanorészecskék egyik legizgalmasabb és legígéretesebb felhasználási területe a gyógyászat. Mostantól számítva 5-7 év kell ahhoz, hogy piacra kerüljön az első ilyen gyógyszer - mondta az [origo]-nak az Egyesült Államokban kutató Majoros István.

A rákkutatás egyik legígéretesebb és leggyorsabban fejlődő ága, a nanotechológia alapjain nyugvó módszerek kifejlesztése az elmúlt 10 évben igen nagy karriert futott be. Ennek a legfontosabb oka, hogy ezek az ún. "nanoeszközök" elég kisméretűek ahhoz, hogy a sejtek problémamentesen képesek legyenek felvenni, de mégsem okoznak felesleges pusztítást a szervezetben, és kisebb mennyiség is elegendő a kívánt hatás eléréséhez (a nanométer a méter egymilliárdod része, 10^-9 m).

A sejtek szintjén beavatkozó nanoeszközök egyik fő felhasználási területe a daganatok elleni küzdelem lesz, ahol a jelenlegi hagyományos kezelési módokkal (kemo és sugárterápia) szemben egy sokkal kevesebb mellékhatással járól, célzott terápiás megoldást jelentenek.

A Michigan Nanotechnology Institute for Medicine and Biological Science
kutatói speciális nanoeszközökkel, az ún. PAMAM (poliamidoamin) dendrimerekkel folytatnak kutatásokat. Ezek a nanoeszközök sajátosan elágazó, faágakra emlékeztető 3D-s szerkezettel rendelkeznek. A molekula alapváza tulajdonképpen egy mesterségesen előállított, aminocsoportokat tartalmazó makromolekula, melynek felületére igen sokféle egyéb funkcióval rendelkező molekulát rá lehet kapcsolni. A PAMAM dendrimer előállítása (szintézise) Donald Tomalia polimerkémikus nevéhez fűződik.

A dendrimerekkel már állatkísérletek is folynak. Sokféle tumorsejt a normális sejtekhez képest nagyobb számban hordoz a felületén egy kötőhelyként szolgáló molekulát, a folsavreceptort. A Michigan Egyetem kutatói, köztük az Egyesült Államokban is elismert szakember, Majoros István, illetve a kutatás vezetője, James Baker és csoportja ezt a tulajdonságot kihasználva tervezték meg a többfunkciós dendrimerjeiket. Az alapmolekula felületére folsavat kapcsoltak, amely így célzottan találja meg a rákos sejteket. Található rajta még egy fluoreszcens molekula is (a nanoeszköz nyomonkövetésére), illetve egy tumorellenes gyógyszer (methotrexate). In vitro (élő szervezeten kívül folytatott) kísérleteikben rákos sejtvonalat használva már korábban kimutatták, hogy a folsavreceptort hordozó sejtek nagyon gyorsan felveszik a molekulákat, majd a methotrexate által leállt az osztódásuk is.

Az élő szervezetben (in vivo) kísérletek most zajlanak: a nanoeszközöket egyelőre egereken tesztelik, és az már bebizonyosodott, hogy alkalmazásuk sokkal nagyobb túlélési időt eredményez, mint a hagyományos szerek, és életminőség-romlást sem okoz. "Ezek nagyon drága kutatások, Amerikában azonban mindent megadnak hozzá. A későbbiekben elképzelhető, hogy a klinikai vizsgálatok fázisában akár magyarországi intézetek is bekapcsolódhatnak a programba. Mostantól számítva 5-7 év kell ahhoz, hogy piacra kerüljön az első dendrimer-alapú gyógyszer" - mondta az origo-nak Majoros István. A dendrimereket számos más módon is fel lehet majd használni, például génterápiás vektorként vagy diagnosztikai eszközként.

Komódi Edina