A legkorábbi dinoszauruszembrió

A közelmúltban feltárt, jura időszaki Massospondylus embriói rendkívül fontos információkat szolgáltatnak a dinoszauruszok egyedfejlődéséről és evolúciójáról. Először sikerült pontosan feltárni, hogyan növekedett egy dinoszaurusz néhány centiméteres embrióból többméteres óriássá.

A hosszú nyakú, növényevő dinoszaurusz, a Massospondylus kicsinyeinek közelmúltban kipreparált maradványai a legkorábbi ismert embriók a szárazföldi gerincesek között. A kanadai (Toronto Egyetem), amerikai (Smithsonian Intézet) és dél-afrikai (Witwatersrand Egyetem) kutatók szerint ezek a leletek bizonyítékokat nyújtanak arra is, hogyan fejlődtek ki a korai primitív dinoszauruszokból a Földön valaha élt legnagyobb állatok.

A Science július 29-ei számában közölt felfedezés ritka bepillantást enged a Sauropodomorphák közé tartozó Massospondylus életébe. Ettől az ötméteres nagyságot is elérő korai dinoszaurusztól viszonylag gyakran kerülnek elő maradványok Dél-Afrikában. A most megtalált, 190 millió éves embriók a jura időszak elejéről származnak. A legtöbb dinoszauruszembrió finom csontjai az évmilliók során részben vagy egészen elpusztultak, a dél-afrikai leletek viszont rendkívül jó megtartású csontvázakat tartalmaznak, amelyek összegömbölyödve fekszenek a tojás belsejében. A legtöbb dinoszauruszembrió a kréta időszaki kőzetekből ismert. Vannak teljes csontvázakat tartalmazó embriók is a késő krétából (pl. kacsacsőrű dinoszauruszok és Theropodák), de azok legalább 100 millió évvel fiatalabbak a dél-afrikai maradványoknál.

A felfedezést különösen fontossá teszi az a tény, hogy az embriókat és a felnőtt példányokat növekedési sorba tudták rakni a kutatók, ami más dinoszaurusznál még soha nem sikerült. Először sikerült pontosan feltárni, hogyan növekedtek ezek az állatok a 15 centiméteres embriókból 5 méteres óriásokká, mivel egyedül a Massospondylusnál ismerünk csaknem teljes csontvázakat a fiatal és felnőtt példányoktól, és most már az embrióktól is. Így az eredmények alapvetően hozzájárulnak ahhoz, hogy megértsük ezeknek az állatoknak a növekedését és az evolúcióját.

Rajzos rekonstrukció a tojásban fekvő embrióról. A valódi tojás hossza 6 cm (forrás: Kevin Dupuis, University of Toronto at Mississauga)

A Massospondylus-fiókák születésük után négy lábon jártak, viszonylag rövid farkuk és hosszú mellső lábuk volt, a nyakukat vízszintesen tartották, és hatalmas fejjel büszkélkedhettek. Miközben az állat felnőtté vált, a nyak gyorsabban nőtt, mint a test többi része, míg a mellső lábak és a fej lassabban. Ennek eredményeképpen a felnőtt állat már két lábon járt, és külső megjelenése nagyon különbözött a négy lábon járó embrióktól. A kutatók szerint az embriók utalnak a későbbi, négy lábon járó óriási Sauropodák eredetére is. Ebbe a csoportba tartozott például az utasszállító repülőgépek méretével vetekedő Seismosaurus.

Mivel a Massospondylus embriói úgy néznek ki, mint a pici Sauropodák, masszív végtagokkal és négylábú járásmóddal, a paleontológusok azt feltételezik, hogy a Sauropodák járásmódja a pedomorfózisnak nevezett jelenség során alakult ki. Ez azt jelenti, hogy az állat egyes embrionális és fiatalkori tulajdonságai megmaradnak felnőttkorban is.

Szintén érdekes és fontos a fogak hiánya. A kikelésre kész embrióknak nagyon esetlen testfelépítésük volt, és nem rendelkeztek semmiféle mechanizmussal, hogy megoldják a saját táplálékellátásukat. Ez egyértelműen azt sugallja, hogy a tojásból kikelő állatoknak szükségük volt a szülők segítségére. Jelenlegi ismereteink szerint ez a szülői gondoskodás legkorábbi bizonyítéka a fosszíliák között.

A dél-afrikai embriókat már 1978-ban megtalálták ugyan, de a kutatók és segítőik csak most vállalkoztak arra, hogy megpróbálkozzanak a maradványok kiszabadításával a bezáró kőzetből és a tojáshéjból. Ez nem volt egyszerű feladat. Egyetlen embrió egyéves feladatot jelentett egy jól képzett technikusnak, 100-szoros nagyítású mikroszkópot és miniatűr preparáló eszközöket használva. A munkát olyan asztalon végezték, amely teljesen kirekesztette a külső hatásokat és vibrációkat, mivel akár egy közeli ajtóbecsapódás is tönkretehette volna az adott pillanatban vizsgált pici csontocskákat.