Mars: új folyások a felszínen

A Mars Global Surveyor űrszonda elmúlt években készült felvételein sok változást azonosítottak a vörös bolygó felszínén. Többek között a lejtőkön történt törmelékmozgásokat, új krátereket és a pólussapka zsugorodását sikerült megörökíteni. Most először fordult elő, hogy a felszíni folyásnyomokban is néhány éves szintű változást találtak.

Kilencedik éve üzemel a vörös bolygó körül keringő Mars Global Surveyor űrszonda. Bár elsődleges programja 2001 elején befejeződött, nagyszerű teljesítménye miatt még most is működtetik. Ennek egyik legnagyobb előnye, hogy képes olyan változásokat kimutatni a felszínen, amelyeket folyamatos megfigyelés hiányában nem vettünk volna észre, de a légkörben is számtalan aktív, dinamikus folyamatot rögzítettek a műszerek.

A szondát üzemeltető kutatócsoport most több új eredményt jelentett be. Közel egy tucatnyi olyan sziklát találtak, amelyek az elmúlt években gurultak le a lejtőkön, jól látható nyomokat hagyva maguk után. Az 1970-es évek korábbi űrszondás megfigyelései óta keletkezett becsapódásos krátereket is sikerült azonosítani, amelyek segítenek a kráterkeletkezési gyakoriság pontosításában, ezáltal pedig a bolygófelszín korának jobb meghatározásában. Fontos továbbá, hogy a megerősítették a korábbi észleléseket, melyek szerint csökken a déli sarki területeken lévő széndioxidjég-borítás (lásd a lenti képeken). Ez ugyanis arra utal, hogy a Mars globális felmelegedésen megy keresztül.

Új folyások a felszínen: szén-dioxid vagy víz?

A legérdekesebb most talált képződmények azok a lefolyásnyomok, amelyeket 2005 áprilisában fotóztak le egy dűne oldalán. A korábbi, 2002 júliusi felvételeken ezek még nem mutatkoztak. A kutatók közel 100 olyan helyszínt monitoroztak az elmúlt időszakban, amelyeknél folyásnyomok látszottak, de ez az első alkalom, hogy változás mutatkozott a néhány éves intervallum alatt.

A kutatók valószínűnek tartják, hogy a jelenséget nem víz, hanem a tavasszal elszublimáló szén-dioxid váltja ki. Ez a légkörből ülepedő porra ráfagyva rakódik le a felszínre, majd amikor a melegedő időjárás hatására szublimálni kezd, laza szerkezetűvé teszi a vékony felszíni porborítást. Utóbbi megindul lejtőirányban, és az alatta lévő homokot is magával sodorja, kialakítva a megfigyelt, folyásnyomra emlékeztető szerkezeteket.

Néhány szakember azonban úgy gondolja, hogy ezek a képződmények nem szén-dioxidtól, hanem megolvadó vízjégtől is keletkezhetnek. Folyékony víz elméletileg csak rövid ideig jelenhet meg a felszínen, ami azonban elég a most megfigyelt folyásnyomok kialakításához. Az is lehetséges, hogy a fenti két folyamat együtt hozza létre a képződményeket.

Az elmúlt évek eredményei alapján új megfigyelési stratégia körvonalazódik: a felszínnek a korábban jellemző általános térképezése mellett fontos a változások folyamatos nyomon követése, amely a bolygón jelenleg zajló aktív folyamatokról árulkodik.

Változások a déli pólussapkát borító széndioxid-takaróban. A bekeretezett területeken jól látszik, hogy 1999 és 2005 között zsugorodott a fedőrétek kiterjedése (fotó: NASA, JPL)

Magyar kutatások

A friss eredmények közül egyre több utal arra: elképzelhető, hogy a vörös bolygó felszínén helyenként és időnként ma is megjelenik a folyékony víz. Napjainkban ez a kérdéskör a marskutatás egyik frontvonala, ahol a kutatók véleménye erősen megoszlik. A víz átmeneti megjelenését az elsők között magyar szakemberek vetették fel. A Collegium Budapestben (Institute for Advanced Study), dr. Szathmáry Eörs vezetése alatt tevékenykedő Mars Asztrobiológiai Kutatócsoport úttörő munkájában már évekkel ezelőtt előre jelezte a folyékony víz időszakos megjelenését a bolygón.

A dr. Gánti Tibor és dr. Horváth András által megkezdett munka keretében kidolgozott elmélet szerint a télen, magas szélességeken lerakódó széndioxid-jégtakaró szilárdfázisú üvegházhatást vált ki tavasszal, amint erősödik a beeső napsugárzás. Ez megolvaszthatja a széndioxid-takaró alatt lévő, a dűnékre még korábban kifagyott vízjeget. Mindezzel nem csak vízfolyások keletkeznek, hanem átmenetileg megfelelő feltételek is létrejöhetnek a szélsőségeket elviselő, úgynevezett extremofil földi élőlényekhez hasonló feltételezett életformák számára a Marson.