Galaktikus karambol - a hét asztrofotója

Két egymásba olvadó galaxist figyeltek meg a 8 méteres Gemini-teleszkóppal. A kataklizma kozmikus pillanatfelvételén szokatlan alakot ölt a két csillagváros.

A galaxisok ütközésével és összeolvadásával járó események az elmúlt évtizedben kerültek reflektorfénybe. Kiderült, hogy az egyes csillagvárosok egymás közelében elhaladva gravitációs terükkel erősen eltorzítják egymás alakját. A látványos jelenségek keretében hatalmas anyagcsomók repülnek ki az űrbe, amelyek ezután vagy kóborló törpegalaxisokat alkotnak, vagy csillagaik végleg szétszóródnak. Utóbbi esetben az egyes égitestek elszakadnak egymástól, és ettől kezdve magányosan járják a hideg világűrt. Az ilyen csillagok bolygóinak ege szegényes látványt nyújthat: néhány halvány fényfolt mutatja a közelebbi galaxisokat, de csillagok csak elvétve látszanak rajta.

A másik gyakori eset, amikor két galaxis összeütközik. Ilyenkor fizikai ütközés ritkán történik, az egyes csillagok többnyire "nem találják el egymást". A jelenség ahhoz hasonló, mint amikor két szúnyograj átrepül egymáson. Az egymásra kifejtett vonzóerő révén az ütköző galaxisok egyesülhetnek is. A csillagok közötti gázfelhők ténylegesen összeütköznek és összenyomódnak, alkalmanként új csillagok millióinak adva életet.

Ilyen összeolvadások a Tejútrendszerünk, azaz saját galaxisunk esetében is történtek, ezek nyomát őrzik a haloban (galaxisunk külső, ellipszoid alakú térrészében) szokatlan pályán mozgó, a környezetüktől elütő fémtartalmú csillagok is. A leghíresebb ilyen képződmény a Sagittartius-A törpegalaxis. Ez már Tejútrendszerünkön belül "emésztődik", de anyaga annyira még nem szóródott szét, hogy ne vennénk észre: tagjai egykor külön galaxist alkottak.

Két összeolvadó galaxis alkotta párost tanulmányoztak a 8 méteres Északi Gemini teleszkóp GMOS detektorával is. A 100-120 millió fényévre lévő NGC 520 átmérője kb. 160 ezer fényév, azaz kicsit nagyobb a Tejútrendszernél. Erős infravörös sugárzást bocsát ki, ami heves csillagkeletkezésre utal a belsejében. Alakja szabálytalan, a mellékelt felvételen látható porsáv alapján egy eredetileg spirális galaxis fősíkjának peremére látunk rá. A lefelé kiinduló nyúlvány az árapályerők által kilökött csillagok és csillagközi anyag halmaza. A galaxis felett és alatt lévő vöröses pontok fiatal csillaghalmazok, illetve és általuk ionizált csillagközi anyag.

Az NGC 520 az Északi Gemini teleszkóp felvételén. A nagyméretű fotó letöltése (fotó: Gemini Observatory, AURA)

Elméleti modellek alapján a két kölcsönható csillagváros külön-külön közel ugyanakkora lehetett, mint a Tejútrendszer vagy az Androméda-galaxis. Összeolvadásuk kb. 300 millió éve kezdődött. A kép saját Tejútrendszerünk lehetséges távoli jövőjét is előrevetíti: elméletileg hasonló összeolvadásra kerülhet sor kb. 4-6 milliárd év múlva, amikor a Tejútrendszer az Androméda-galaxissal fog egyesülni.

Korábban:
A Plútó új térképe - a hét asztrofotója
Az első földönkívüli hegymászás - a hét asztrofotója
A Tejútrendszer önarcképe - a hét asztrofotója
Galaktikus állatkert - a hét asztrofotója
Ragyogó hófolt a Marson - a hét asztrofotója
Jégsziklák az Enceladuson - a hét asztrofotója
Gigantikus homokdűne - a hét asztrofotója
Kék napnyugta a vörös bolygón - a hét asztrofotója