Az amhersti felsőoktatási intézmény két kutatója, David Jensen és Özgür Simsek által kidolgozott algoritmus különböző (ad hoc vezeték nélküli, p2p fájlmegosztó, WWW) hálózatokra, valamint a hatékonyabb üzenettovábbítás előnyeit kihasználó összes rendszerre alkalmazható. Szerteágazó feladatokat képes megoldani: figyelmeztet a vírusok elterjedésére, vészhelyzet esetén gördülékenyebbé teszi a gépek, a hálózat részei közötti kommunikációt. Legjobb teljesítményt a központ nélküli, struktúrájukat gyorsan változtató dinamikus rendszerekben nyújtja.
Az Omaha-Boston és a Wichita-Boston vonal
Jensen és Simsek munkáját Stanley Milgram hatvanas évek végén folytatott, az ismeretségi hálózatok szerkezetét elemző kutatásai inspirálták. A harvardi professzort az Egyesült Államokban tetszőlegesen kiválasztott két személy közötti távolság érdekelte: hány ismeretségi kapcsolaton keresztül lennének összeköthetők? Omahai (Nebraska) és wichitai (Kansas) lakosoknak azzal a kéréssel küldött levelet, hogy a kézbesített nyomtatványt speciális úton juttassák el a bostoni célszemélynek: amennyiben nem ismerik, ne közvetlenül neki, hanem olyan valakinek postázzák, aki valószínűbb, hogy kapcsolatban áll vele. A százhatvan levélből negyvenkettő érkezett meg; átlagosan öt és fél közvetítőre volt szükség.
Valamennyien össze vagyunk kapcsolva egymással, kis világban élünk - vonta le a következtetéseket Milgram. A kis világok jellemző vonása, hogy két tetszőleges pontjukat csak néhány lépés választja el egymástól.
Központ nélküli csomópontok
De miként vagyunk összekapcsolva, és a hálózatok mely tulajdonságai teszik hatékonnyá a navigációt? - tette fel a kérdést Jensen és Simsek. Lokálisak, decentralizáltak, azaz a sikeres keresést valamilyen szinten a helyi rendszer alapjait adó szerkezetnek is támogatnia kell. A Milgram-kísérletből kimutatták, hogy a hálózatokra is alkalmazható két emberi sajátosság (és kombinációjuk) komoly segítséget nyújt a kutakodásban: magunkhoz hasonló személyekkel szeretünk kapcsolatban állni, illetve egyesek inkább társas lények, mint mások. Figyelembe véve ezeket a tényezőket, egyrészt a kapcsolatok közösségeket teremtenek, másrészt a több ismeretséggel rendelkező személyek csomópont-szerepet töltenek be. Rajtuk keresztül érünk révbe. A hálózat-keresésben ez úgy érvényesül, hogy az algoritmus a célhoz vezető közvetlen kapcsolatok valószínűségét maximalizáló csomópontokat részesíti előnyben.