Egy galaktikus ütközés nyoma

A Spitzer-űrteleszkóppal elkészítették az eddigi legrészletesebb felvételeket az Androméda galaxisról az infravörös tartományban. Ezek alapján nemrég egy kisebb galaxis ütközött a csillagvárossal, megzavarva belső nyugalmát.

Az Androméda-galaxis a bolygónkról szabad szemmel látható legtávolabbi csillagászati objektum. Zavaró fényektől mentes helyről szemlélve egy halvány, közel telehold méretű, elnyúlt, diffúz peremű szivarra emlékeztet. A 2,5 millió fényévre levő csillagváros saját galaxisunk "tükörképe": mérete alig nagyobb a Tejútrendszerénél, és szerkezete is hasonló. A tipikus spirális csillagváros fősíkjára lapos szögben látunk rá, feltérképezése ezért nem egyszerű feladat.

Az infravörös hullámhosszakon működő Spitzer-űrteleszkóp képes a csillagok közötti poranyag hőmérsékletét és térbeli eloszlását meghatározni. A megfigyelések során az Androméda peremvidékén jellemző hidegebb portól befelé haladva egyre magasabb hőmérsékletű szemcséket azonosítottak. A különböző hőmérsékletű por eloszlása a spirálkarok szerkezetét is világosan mutatja, így a korongban - főleg a maghoz közel - sikerült az eddigi legpontosabb képet megrajzolni a csillagközi anyag eloszlásáról.

A csillagváros peremétől befelé haladva két spirálkart először sikerült a magig követni. A legérdekesebb látvány azonban egy aktív csillagkeletkezést mutató gyűrű alakú régió a mag körül, amelyet már régóta ismertek. A különböző hullámhosszakon készült megfigyelések révén sikerült bebizonyítani, hogy a gyűrű valóban egy különálló szerkezet (az eddigi megfigyelések alapján ez bizonytalan volt). Emellett középpontja nem esik egybe a galaxiséval, és nem egyenletes az anyaga.

George Rieke (University of Arizona) és munkatársai szerint a gyűrűt egy kisebb és közeli galaxis hozta létre. Feltételezésük alapján a szomszédos M32 (az Androméda kisebb kísérőgalaxisa) a közelmúltban áthaladt az Androméda fősíkján. A nyomában támadt gravitációs zavarok "felkavarták" a csillagközi anyagot, és heves csillagkeletkezést generáltak - így alakult ki az excentrikus gyűrű. A feltételezést alátámasztják a számítógépes modellek, amelyek alapján az ütközésre néhány millió évvel ezelőtt kerülhetett sor.

Az alábbi képeken az Androméda-galaxist először az optikai tartományban láthatjuk. A középső és az alsó felvételeket a Spitzer-űrteleszkóp 2004. augusztus 25-én 18 óra alatt rögzített, összesen 11 ezer rövid felvételéből állították össze. A középső kép a 24 mikrométeres hullámhosszon mutatja a galaxis forró poranyagát. Alul egy kompozit-felvétel látható, ahol a kék a 24, a zöld a 70, a vörös a 160 mikrométeres hullámhosszakon érkező sugárzást jelöli, azaz a színek egyre hűvösebb poranyagot mutatnak.

Az Androméda-galaxis az optikai (fent) és az infravörös tartományban (középen és alul) - fotók: NASA, JPL-Caltech, K. Gordon, University of Arizona, NOAO

A szakemberek már több éve sejtik, hogy az olyan nagyobb galaxisok, mint pl. a Tejútrendszer vagy az Androméda-galaxis a környezetükben lévő apró csillagvárosok bekebelezésével is növekednek. A közelükbe kerülő galaxisokból gázt, esetleg csillagokat vonzanak magukhoz, végső esetben anyagukba olvaszthatják a túlságosan közel merészkedő objektumot. A fentiek látványosan mutatják: a kísérőgalaxisok nem csak beolvadva adhatnak új csillagokat nagyobb társaiknak, hanem a gázanyag mozgását megzavarva heves csillagkeletkezést is generálhatnak.