Úsznak, mint hal a vízben, ráadásul úgy is néznek ki, mint kedvenc kopoltyúsaink. Gyerekek és felnőttek egyaránt a csodájukra járnak majd. Első látszatra semmi különös nincs bennük, csakhogy nem húsvér állatok, hanem gépek. Biológia és számítástudomány integrációját jól szemlélteti, hogy egyre több élőlény, a tőlük ellesett viselkedéstípusok, szerveződések mesterséges másolatát igyekszünk elkészíteni. Hangyákét, méhekét, kutyákét - és halakét.
Gépuszonyosok
Az Essex Egyetem Huoseng Hu professzor által vezetett Emberközpontú Robotika (Human Centred Robotics, HCR) kutatócsoportja három évig fejlesztette a biológiai hasonmásokról modellezett halakat. Projektjeik beágyazott rendszerekre és intelligens, környezetünkben ténykedő, az emberrel együtt "élő" robotokra összpontosulnak. Mobil, autonóm és interaktív gépeiket életkorunktól és aktivitásunktól függetlenül hasznos segítőknek, kísérőknek, azaz társaknak szánják.
Robothalaik a jövőben a szórakoztatás mellett fontosabb rendeltetést is
betöltenek: következő generációik felderítenék az olajvezetékek réseit, kutatnák a tengerfeneket, sőt, alkalmasint kémkedésre is bevethetnénk őket. A kezdeményezés nem új, hiszen már legalább egy évtizede kísérleteznek gépi kopoltyúsokkal, ám az Essex Egyetem teremtményei tűnnek a legügyesebbnek, legönállóbbnak. Úszásukat a tárgyakkal való összeütközés megakadályozásában segítő beépített szenzorok teszik hatékonyabbá, nem távirányítottak, mesterséges intelligenciával rendelkeznek, hullámmozgásuk hitelesebb, mint a korábbi gépuszonyosoké. Egyelőre speciális, számukra készített medencében élnek.