Új képek a Szaturnusz holdjairól

A Cassini-űrszonda szeptemberben a Tethys és a Hyperion, októberben a Dione és a Telesto holdakról készített minden korábbinál részletesebb felvételeket.

A Cassini-űrszonda fő feladata a Szaturnusz és legnagyobb holdja, a Titán vizsgálata. Természetesen a gyűrűs bolygó kisebb szatellitái is szerepelnek a célpontok között, de ezeket kevesebb alkalommal közelíti meg az űreszköz. Az alábbiakban egy rövid összefoglalót adunk a kisebb holdakról, az eddig készült felvételek segítségével. (További képek láthatók a cikkhez tartozó képgalériában a Szaturnusz más holdjairól és gyűrűrendszeréről.)

A Tethys

Nagyméretű változat letöltése.

Nagyméretű változat letöltése.

A Hyperion

Nagyméretű kép letöltése.

A Hyperion valódi színe vöröses, a mellékelt képen ezt az árnyalatot csökkentették, hogy jobban látszódjon a felszín szivacsos megjelenésű, sajátos szerkezete. Sok kráter fenekét sötét anyag borítja. Néhány nagyobb kráterben a fiatalabb becsapódások átütötték ezt a sötét réteget, amely eszerint nem lehet vastagabb néhányszor 10 méternél. A képek, amelyekből a mellékelt mozaikot összeállították 8500-4600 km közötti távolságból készültek, maximálisan 26 méteres felbontással. A Cassini küldetésémnek eredetileg tervezett 4 éve alatt az űrszondának ez volt az egyetlen közeli elhaladása a Hyperion mellett.

A Dione

Nagyméretű kép letöltése.

Más holdakhoz hasonlóan megfigyelték, hogy az alacsonyabban fekvő területeket sötét anyag tölti ki. A Dione és az Enceladus is szoros kapcsolatban áll a Szaturnusz E-gyűrűjével - feltehetőleg ezekből a holdakból, főleg az Enceladusból származik a gyűrű anyaga. Az is megeshet, hogy a gyűrű anyaga részben visszahullik a holdak felszínére, miközben annak színe, a különféle sugárzásoknak kitéve, megváltozik az űrben. Az elsődleges küldetés során itt is ez volt az egyetlen közelítés, ekkor 500 km-re repült el a Cassini a szürke hold felszíne felett.

A megközelítés 3,5 órája alatt készült képekből egy animációt is összeállítottak. A képsorozat kezdetén az űrszonda még 107 000 km-re volt a holdtól. A első képeken megfigyelhetjük a Szaturnusz légkörének felső rétegét és a gyűrűrendszer bolygóra vetett árnyékát is, majd a kamera a Dione felszínére irányul, ahol a nyugati területek világos formáit láthatjuk. A legnagyobb közelség idején a Cassini kb. 4000 km-re volt, az ekkor készített képeken a már 234 méteres részletek is megkülönböztethetők. Az elhaladás után, visszafordulva még egy különleges beállítású fotóra is lehetőség nyílt - a horizont közelében húzódó kráter formái szinte érintésnyi távolságban látszanak

A Telesto

Nagyméretű kép letöltése.

Az objektum érdekessége, hogy a Tethyssel azonos pályán kering, mintegy 60 fokkal lemaradva mögötte - hasonlóan ahhoz, ahogy az úgynevezett trójai kisbolygók a Nap körül (amelyek a Jupiterrel azonos pályán, az óriásbolygó előtt és mögött 60 fokkal mozognak).