A Hayabusa-szonda az Itokawa-kisbolygó első megközelítéskor, november 4-én egy rendellenes jelzést küldött a földi irányításnak. Bár a szonda ekkor már csak 700 méterre volt a felszíntől, az irányítók jobbnak látták, ha a megközelítést törlik, és a szondát nagyobb távolságra emelték. Emiatt a mindössze 591 grammos Minerva "ugráló leszállóegységet" és az első célmegjelölő labdát (lásd korábbi cikkünkben) sem tudták ledobni az égitestre.
November 9-én újabb közelítésre került sor. A szonda ekkor mindössze 70 méterre volt a kisbolygó felszínétől, de nem hajtották végre a kibocsátást. Szombaton az űreszköz kémiai hajtóműve segítségével harmadszor is rárepült az Itokawára. Ekkor végre kioldották az ugráló egységet, amely magyar idő szerint november 12-én 7.24-kor, 55 méteres magasságban vált le, majd megkezdte lassú szabadesését a kisbolygó felé.
Az apró, hengeres szerkezet a peremén lévő pálcák elmozdításával tud ugrásokat végezni a felszínen, és reptében, valamint landolás után fotókat készít, hőmérsékletet mér. A szűkszavú japán híradások alapján úgy tűnik, a Minervával egy ideig még sikerült fenntartani a kapcsolatot, de az később megszakadt.
A tervek szerint november 19-én dobják le az első célmegjelölő gömböt, és ekkor kerül sor az első mintavételre. Az egész folyamatot megismétlik 25-én, tehát az eredetileg tervezett három leszállásból ideális esetben kettő valósul majd meg. Ha eközben valamilyen probléma jelentkezik, a két mintavételt már nagyon nem lehet eltolni, mert a Hayabusának decemberben vissza kell indulnia a Föld felé.
A szonda árnyéka a kisbolygón (nyíllal jelölve; fotó: ISAS, JAXA)
A program további heteiben valószínűleg figyelembe kell majd azt is venni, hogy a szonda többet fogyaszt kémiai hajtóanyagából, mint tervezték. Ennek oka két giroszkóp korábbi kiesése, amelyek hiányában a térbeli stabilitás fenntartásához kémiai hajtóanyagot használ az űreszköz.