A Husband Hill nevű dombsor tetején lévő Spirit marsjáró nem csak a körülötte lévő kőzeteket és a környező síkságon táncoló porördögöket vizsgálja. Panorámakamerájával időnként az égboltot is fürkészi, és első alkalommal örökített meg egy holdfogyatkozást a vörös bolygóról nézve. A Mars két apró holdja, a Phobos és a Deimos időnként a bolygó árnyékába kerül, ekkor pedig a Mars felszínéről holdfogyatkozás látszik - akárcsak a Földről, amikor a mi kísérőnk jut bolygónk árnyékkúpjába.
A jelenség persze sok szempontból eltér attól, amit saját bolygónk egén láthatunk. A Phobos közel mozog a Marshoz, keringési ideje mindössze 7 óra 39 perc. Mivel ez rövidebb a vörös bolygó tengelyforgási periódusánál (24 óra 37 perc), ezért a bolygó egén a csillagok "normál haladási" irányával látszólag szemben közlekedik: nyugaton kel és keleten nyugszik, ráadásul mindezt naponta kétszer, közel 11 óránként.
A Phobos annyira közel kering a bolygóhoz, hogy azt a Mars északi vagy déli sarkán álló megfigyelő nem is láthatná, megfigyelni csak közepes és alacsony szélességű helyről lehet. A bolygó másik kísérője, a Deimos távolabb mozog, keringési ideje hosszabb a Mars tengelyforgási periódusánál, ezért keleten kel és nyugaton nyugszik - de nem a csillagok látszó égi sebességével, hanem azoknál lassabban, így 5,4 naponta kel fel, és ezután 2,7 napig látszik az égen.
A vörös bolygóról látható fogyatkozások és fedések további érdekessége, hogy Phobos és a Deimos kis méretük miatt nem tudják eltakarni a Napot a felszínről nézve. A vörös bolygóról így nem lehet olyan szép, teljes napfogyatkozást megfigyelni, mint a Földről. Az apró holdak a Nap előtt elhaladva annak csak kisebb részét takarják ki. Ugyanakkor ha belépnek a bolygó árnyékába, a teljes holdfogyatkozás jól látszik a Mars egén.
A Phobos, a Deimos, az Aldebaran és a Pleiadok a Mars éjszakai egén (balra), jobbra a Phobosról készített kinagyított felvétel két változata. A jobbra fent látható sötét ív a Stickney-kráter pereme (fotó: JPL, NASA)
Egy marsbéli holdfogyatkozást sikerült lencsevégre kapni a Spirit panorámakamerájával 2005. október 20-án. A fenti fotósorozatot egy 15 perces időszak során készített nyolc felvételből rakták össze. Az egymáshoz közeli képeket mindössze 10 másodperc választja el, ami jól érzékelteti, hogy az ilyen jelenségek a Marson gyorsan történnek. A Phobos-fogyatkozások csak 26 percig tartanak, amelyek legizgalmasabb szakasza, a be- és kilépés pedig mindössze fél perc alatt lezajlik. Az első három felvétel után látható kisebb szünet a Spirit számítógépének kellett, hogy az első három képet feldolgozza (fotó: JPL, NASA)
A negyedik fotón már látszik, hogy a Phobos kezd belépni a Mars árnyékába, majd az ötödiken legnagyobb része már nem is kap napfényt. Ezután is készült néhány kép, de addigra a hold már nagyon sötét volt. A Földön a teljes holdfogyatkozások alatt kísérőnk azért dereng vöröses fényben, mert bolygónk légköre - mint egy hatalmas lencse - a napfényt megtöri, és kisebb részét saját árnyékába vetíti. A Mars atmoszférája a miénknél sokkal ritkább, de egy kevés fényt azért ő is szór saját árnyékkúpjába. Emiatt a Phobos valójában teljesen ekkor sem tűnt el, és halványan sejthető maradt.
A Phobos és a Deimos éjszakai megfigyelése a pályájuk pontosításában, a Mars éjszakai felhőzetének vizsgálatában segít, emellett néhány apró információ a holdak felszíni anyagáról is nyerhető. A Phobos pályájának pontos ismerete a jövő űrszondáinak fontos (amelyek leszállhatnak rá), és egyéb célokra is felhasználhatják.