Új tengeri szörnyeteget találtak

A paleontológusok egy 153 millió éves "tengeri szörnyeteg" maradványaira bukkantak Dél-Amerikában, amelyet Godzillának neveztek el. A lelet számos meglepő tulajdonságot mutat.

Az állat hatalmas koponyáját Argentína déli részén találták meg. Ezt a területet valamikor az ősi Csendes-óceán vize borította. A hivatalosan Dakosaurus andiniensisznek nevezett állat az ősi krokodilok eddig ismeretlen faját képviseli. Teljesen egyedülálló tulajdonságokkal rendelkezik, a krokodilok rendjének eddig ismert legbizarrabb megjelenésű tagja. A feje egy ragadozó dinoszauruszéhoz hasonlít, a farka viszont halszerű megjelenést mutat. Masszív állkapcsával és fűrészes élű fogaival a többi tengeri hüllőre vadászott az egykori óceánban.

Az első komoly lelet

A Dakosaurus csaknem sértetlen, 135 millió éves koponyáját 1996-ban találták meg az argentínai Neuquén-medencében, ahol egykor a Csendes-óceán trópusi, mély öble húzódott. A lelet felfedezése előtt a kutatóknak csak hiányos fosszilis bizonyítékai voltak erről a félelmetes tengeri élőlényről. Az argentin maradvány egyértelműen bizonyítja, hogy az óriási állat a Crocodylia rendhez tartozik, amely a mai krokodilokat és kihalt rokonaikat foglalja magába. A tengeri krokodilok világszerte nagyon gyakoriak voltak a jura időszakban, amely körülbelül 200 millió évvel ezelőtt kezdődött és 145 millió éve ért véget. (Magyarországon is előkerült 1996-ban egy jura időszaki őskrokodil a Gerecse-hegységben, a Lábatlan határában fekvő Pisznice-hegyen. A "gerecsei vörös márványként" ismert gumós mészkőben négy amatőr gyűjtő bukkant a Mesosuchia alrendbe sorolható példányra. A leletről további részletek olvashatók Főzy István: Nopcsa báró és a Kárpát-medence dinoszauruszai c. könyvében).

Szokatlan tulajdonságok

Az argentin lelet olyan evolúciós vonalat képvisel, amely korán jelent meg a krokodilok története során, majd rendkívüli alkalmazkodást mutatott a tengeri környezetekhez. A mai krokodiloktól eltérően a Dakosaurus andiniensis egész életét a vízben töltötte. A 4 méter hosszú állatnak lábak helyett négy evezőszerű végtagja volt, melyeket főleg a stabilitás megőrzése érdekében használt. Az állatot a halszerű farok hajtotta előre a vízben.

Az igazán szokatlan tulajdonságokat azonban az állat pofája és a fogai mutatják. Eddig ugyanis az összes ismert tengeri krokodil feje egyetlen alaptípushoz tartozott, amelyet hosszú pofa és sok éles, egyforma fog jellemzett. "Godzillának" viszont rövid és magas a pofája, a fogai pedig nagyok és fűrészes szélűek, mint a szárazföldi hüllőké. Ez a felépítés jobban hasonlít egy ragadozó dinoszauruszhoz, mint egy tengeri krokodilhoz. A szokatlan tulajdonságok azt sugallják, hogy a Dakosaurusznak teljesen más táplálkozási szokásai voltak, mint a rokonainak. Míg a többi tengeri krokodil kisebb halakkal táplálkozott, addig Godzilla tengeri hüllőkre és egyéb nagy termetű tengeri élőlényekre vadászott, és csipkézett fogaival tépte szét áldozatait.

Zavarba ejtő viszont, hogy ez a fejalak látszólag nem illeszkedik jól a gyorsan úszó krokodilok közé, hiszen ahelyett, hogy áramvonalas lenne, magas és oldalirányban lapított. Ezért valószínű, hogy főleg függőleges (fel-le) irányban tudta mozgatni a fejét, nem pedig oldalirányú söprő mozdulatokat végzett, mint a halevő krokodilok.

Tengeri szörnyek

A témában járatos több paleontológus is elismerően nyilatkozott az argentin leletről. "Ez az új faj újabb bizonyítéka annak, hogy milyen hihetetlenül változatosak voltak a krokodilok a dinoszauruszok korában" - nyilatkozta Paul Sereno, a Chicago Egyetem paleontológusa. Sereno szakértelmét nehezen lehetne megkérdőjelezni a témában, hiszen ő találta és írta le a Nigériában felfedezett, 12 méter hosszú "szuperkrokodilt". A kutatók szerint a koponya felépítése az anatómiai változatosság olyan példáját mutatja, amit korábban el sem tudtak képzelni. Ezek után viszont már olyan koponyaalakot és ökológiai szerepet nem lehet elképzelni, amit a krokodilok nem tudtak volna megvalósítani - mondja a kanadai Hans Larsson.

Meglepő módon az orrlyuk, a szemüreg és a Dakosaurus koponyájának egyéb területei azt sugallják, hogy az állat közelebbi rokonságban volt a legkisebb krokodilokkal, mint a nagy fajokkal. A kutatók egyelőre még nem tudják, hogy milyen esemény idézte elő a Dakosaurus viszonylag hirtelen felemelkedését, és mi vezethetett a kihalásához. Mindenesetre csak egy volt a tengeri "szörnyek" között, amelyek benépesítették a világóceánt a földtörténeti középidőben. A többiek közé tartoztak a "Loch Nessi szörnyhöz" hasonló Plesiosaurusok 6 méter hosszú nyakukkal, valamint a 23 méter hosszúságot is elérő halgyíkok (Ichthyosaurusok). Ezek a csoportok körülbelül a dinoszauruszokkal egyidejűleg haltak ki a kréta időszak végén. Nem sokkal ezután jelentek meg a bálnák, melyek azóta is betöltik az előbb említett három csoport által üresen hagyott, és az óriási tengeri állatok számára "fenntartott" ökológiai fülkét.

A felfedezést az argentin és amerikai kutatókból álló csoport a Science 2005. november 11-i számában ismertette, de a National Geographic decemberi számának címlapjáról is Godzilla fog velünk szembenézni.