Csillagpor érkezett a Földre

A Stardust ("csillagpor") űrszonda 4,6 milliárd kilométeres útja végén visszatért a Föld közelébe, és "ledobta" a Naprendszer ősanyagát tartalmazó mintagyűjtő kapszuláját. A kapszula landolására 2006. január 15-én, hazai idő szerint 11.10-kor került sor. A nagyszerű teljesítmény példátlan az űrkutatás történetében.

Történelmi teljesítmény

A Stardust-űrszonda 1999. február 7-én startolt a floridai Kennedy-űrközpontból. Küldetésének fő célja a Wild-2 periodikus üstökössel való találkozás volt 2004. január 2-án, a Földtől 400 millió kilométerre. Itt nem csak fotókat készített és egyéb méréseket végzett, de mintát is gyűjtött a kóma anyagából. Emellett még korábban, a bolygóközi térben haladva, a Naprendszeren átáramló csillagközi porból is mintát vett.

Az elmúlt időszakban a Stardust olyan pályamódosításokat végzett, amelyek révén megközelítette bolygónkat. A cél a mintagyűjtő kapszula "ledobása" volt a Föld felszínére, hogy a kutatók elemezhessék annak tartalmát.

2006. január 15-én, hazai idő szerint 06.57-kor a Föld közelébe visszatért anyaszonda elengedte a kapszulát, amely körülbelül 4 órával ezután belépett a Föld légkörébe. Hővédő pajzsának felizzását 11 óra előtt néhány perccel észlelték a földi infravörös műszerek. Ezután rendben kinyíltak az ejtőernyők, és a tervezetthez képest körülbelül 2 perccel korábban, 11.10-kor landolt a szerkezet. Az esemény Utah állam (USA) egy katonai telepén, Salt Lake Citytől délnyugatra történt. A pontos koordinátákat továbbították a hadsereg keresőhelikoptereinek, amelyek mintegy fél óra leforgása alatt meg is találták a szerkezetet.

A leszállás előtti izgalmakat tovább fokozta, hogy nemrég a Genesis-űrszonda hasonló visszatérő egysége sikertelenül landolt. Az összeszerelésénél történt apró technikai hiba miatt ugyanis az ejtőernyő nem nyílt ki, és a kapszula becsapódott.

Ezúttal úgy tűnik, hibamentesen zajlottak az események. Még a helyszínen megvizsgálták a kapszula szerkezetének épségét, és fotókat készítettek róla. Ezután további előzetes vizsgálat céljából először a katonai telepre vitték, kedden pedig Houstonba, a NASA Johnson-űrközpontjának egy speciális laboratóriumába szállítják.

A visszatérő kapszula felkutatása (fantáziarajz)

Minimális bioveszély

Az esetleges bioveszélyről Szentpéteri Lászlót, az Űrvilág űrkutatási hírportál vezetőjét kérdeztük.

"A bolygóvédelem napjaink egyik kiemelt új területe. Egyrészt meg kell akadályozni, hogy a minta földi eredetű szennyeződést kapjon, másrészt bolygónkat is védeni kell egy esetlegesen behurcolt szennyeződéstől. Ilyen veszélyre esetleg a Földhöz hasonló égitesteknél lehet számítani, de a Stardustnál is figyeltek erre a szakemberek. Épp emiatt döntöttek úgy, hogy a kapszula az amerikai Utah állam egy nagyon ritkán lakott területén, és még azon belül is egy zárt fegyverkísérleti terepen ereszkedjen le. A szonda külső burkolatán lévő anyagok a légköri visszatéréskor elégtek, így hangsúlyoznám: arra, hogy a tartály külső részén hozzunk a Földre szennyeződést, az esély gyakorlatilag nulla! A kapszulában lévő mintagyűjtő tartályt pedig steril laboratóriumban nyitják majd ki. Az ilyen típusú feladatokra már az Apollo-program kapcsán létrehozták azokat a felszereléseket és eljárásokat, melyekkel bolygónk esetleges megfertőzése megakadályozható" - mondta a szakember.

Mintagyűjtés és porelemzés

A Stardust visszatérő kapszulájának begyűjtése 2005. január 15-én

A szonda útjának első felében csillagközi anyagot gyűjtött: a Sagittarius csillagkép irányából 30 km/s-os sebességgel érkező és a Naprendszeren átáramló port. Később megfordította a porgyűjtőt, miközben átrepült a Wild-2 üstökös kómáján. Itt a közelítés során egyéb méréseket is végzett, többek között kb. 30 méteres felbontással megörökítette az üstökösmag felszínét. A várakozásokkal ellentétben a maghoz legközelebb elhaladva nem csapódott annyi porszemcse a szondának, mint azt feltételezték. A becsapódások számában azonban több rövid csúcs jelentkezett, valószínűleg akkor, amikor a magról származó anyagkilövelléseken repült át az űreszköz. A kómán áthaladva a Stardustot az alján elhelyezett úgynevezett Whipple-pajzs kb. 10 millió becsapódástól védte meg. A mintagyűjtés után bezáródott a kapszula fedele, ami ma érkezett meg hozzánk. Az anyaszonda tovább folytatja működését az űrben, de új célpontjáról egyelőre nem adtak ki sajtóközleményt.

A porszemcsék vizsgálatával az anyagfejlődés több kevéssé ismert szakaszáról is új információkat nyerhetnek a kutatók. Választ kaphatunk például a következő kérdésekre: milyen szerves anyagok vannak a csillagközi porszemcsékben? Hogyan változtak ezek a Naprendszer kialakulása során? Mi maradt meg belőlük, avagy mivé alakultak át az ősi jeges bolygócsírákban, tehát az üstökösmagokban?

A begyűjtött apró porszemek megtalálásához sok idő kell, ennek lerövidítésére az interneten jelentkező önkéntesek segítségét is igénybe szeretnék venni. Az aerogélről (lásd később) kb. 1,5 millió nagyfelbontású fotót készítenek majd, amit a weben is elérhetővé tesznek. Ezek részletes átvizsgálása egyetlen személlyel kb. 30 ezer munkaórát igényelne - mindezt lerövidítendő, az internetre felrakott képeken az önkéntesek is kereshetik majd a becsapódott szemcséket.