Felnyitották a Stardust-űrszonda mintagyűjtő kapszuláját

A Washington Egyetem (USA) hazai idő szerint szerdán este kiadott beszámolója szerint "minden várakozást felülmúl" a Stardust-űrszonda mintagyűjtő kapszulájának tartalma.

Mint arról korábban részletesen beszámoltunk, Stardust ("csillagpor") űrszonda 4,6 milliárd kilométeres útja végén visszatért a Föld közelébe, és "ledobta" a Naprendszer ősanyagát tartalmazó mintagyűjtő kapszuláját. A kapszula landolására 2006. január 15-én, hazai idő szerint 11.10-kor került sor. A nagyszerű teljesítmény példátlan az űrkutatás történetében.

A kapszulát előzetes vizsgálatok után átszállították a NASA Johnson-űrközpontjának egy speciális laboratóriumába, hogy megkezdődhessenek a részletes elemezések. Felnyitása után máris számtalan kisebb-nagyobb porszemcse becsapódásának nyomait fedezték fel - közölték szerdán este a Washington Egyetem kutatói. A becsapódási nyomok közül néhány szabad szemmel is jól látható. Becslések szerint több mint egymillió mikroszkopikus szemcse lehet a kapszula anyagban, az úgynevezett aerogélben (részletesen lásd korábbi cikkünkben), de akadnak köztük egészen nagyok is. A kutatók máris óriási tudományos sikernek értékelik a helyzetet. A NASA csütörtökön délután tart sajtótájékoztatót.

A Stardust-űrszonda 1999. február 7-én startolt a floridai Kennedy-űrközpontból. Küldetésének fő célja a Wild-2 periodikus üstökössel való találkozás volt 2004. január 2-án, a Földtől 400 millió kilométerre. Itt nem csak fotókat készített és egyéb méréseket végzett, de mintát is gyűjtött a kóma anyagából. Emellett még korábban, a bolygóközi térben haladva, a Naprendszeren átáramló csillagközi porból is mintát vett.

A porszemcsék vizsgálatával az anyagfejlődés több kevéssé ismert szakaszáról is új információkat nyerhetnek a kutatók. Választ kaphatunk például a következő kérdésekre: milyen szerves anyagok vannak a csillagközi porszemcsékben? Hogyan változtak ezek a Naprendszer kialakulása során? Mi maradt meg belőlük, avagy mivé alakultak át az ősi jeges bolygócsírákban, tehát az üstökösmagokban?

Minimális bioveszély

Az esetleges bioveszélyről Szentpéteri Lászlót, az Űrvilág űrkutatási hírportál vezetőjét kérdeztük.

A becsapódási nyomok közül jó néhány szabad szemmel is jól látható (egy példa a kép közepén) NASA

"A bolygóvédelem napjaink egyik kiemelt új területe. Egyrészt meg kell akadályozni, hogy a minta földi eredetű szennyeződést kapjon, másrészt bolygónkat is védeni kell egy esetlegesen behurcolt szennyeződéstől. Ilyen veszélyre esetleg a Földhöz hasonló égitesteknél lehet számítani, de a Stardustnál is figyeltek erre a szakemberek. Épp emiatt döntöttek úgy, hogy a kapszula az amerikai Utah állam egy nagyon ritkán lakott területén, és még azon belül is egy zárt fegyverkísérleti terepen ereszkedjen le. A szonda külső burkolatán lévő anyagok a légköri visszatéréskor elégtek, így hangsúlyoznám: arra, hogy a tartály külső részén hozzunk a Földre szennyeződést, az esély gyakorlatilag nulla! A kapszulában lévő mintagyűjtő tartályt pedig steril laboratóriumban nyitják majd ki. Az ilyen típusú feladatokra már az Apollo-program kapcsán létrehozták azokat a felszereléseket és eljárásokat, melyekkel bolygónk esetleges megfertőzése megakadályozható" - mondta a szakember.