A Tejútrendszer röntgensugárzásának forrása

Sikerült azonosítani a Tejútrendszerben megfigyelhető diffúz röntgensugárzás forrását, amelynek nagy része eddig észrevétlen objektumoktól származik.

A csillagászok már régóta ismerik azt a diffúz röntgensugárzást, ami az égbolton a Tejút sávjához hasonló irányból érkezik. Ha éjszaka a Tejutat szabad szemmel nézzük, akkor összefüggő sávot alkot az égen - távcsőbe pillantva azonban csillagok millióira bomlik szét. Hasonló megfigyelésre a röntgentartományban azonban csak most került sor. A korábban összefüggő, a Tejútrendszer fősíkjának irányából érkező röntgensugárzást, az ún. galaktikus röntgenháttért ugyanis eddig nem sikerült különálló forrásokra felbontani. A korábban azonosított, különálló röntgenforrások a megfigyelt diffúz röntgenháttérnek maximum 30%-át hozhatták létre, és a forró csillagközi plazma sugárzásával sem lehet megnyugtatóan magyarázni a jelenséget.

Német és orosz kutatók az RXTE röntgenműhold elmúlt 10 évben készült megfigyeléseit összegezve kimutatták, hogy sokkal több egyedi röntgenforrás létezik, mint korábban feltételezték. A Tejútrendszerben így elhelyezkedő, több százmillió röntgenforrás már elegendő a diffúz galaktikus röntgenháttér létrehozásához. A megfigyelés keretében most sem egyenként azonosították a forrásokat, hanem kimutatták, hogy a röntgensugárzás eloszlása igen jól követi a COBE műhold infravörös megfigyelései alapján meghatározott hőmérséklet eloszlást. Ez pedig arra utal, hogy a röntgensugárzást kiváltó anyag térbeli eloszlása a csillagok eloszlásához közeli - azaz sok, viszonylag kis tömegű forrás vesz részt a galaktikus röntgenháttér létrehozásában.

A legtöbb ilyen sugárforrás viszonylag szerény objektum. A röntgensugarak a nagyobb energiájú tartományban elsősorban ún. kataklizmikus változócsillagoktól származnak. Ezek olyan objektumok, amelyekben egy élete végén járó vörös óriás anyagot ad át a körülötte keringő fehér törpecsillagnak. A törpére átáramló gáz felforrósodik, és sugározni kezd a röntgenhullámhosszakon.

A Chandra-röntgenteleszkóp felvétele a Tejútrendszer belső vidékén lévő röntgenforrásokról. A képen látható sugárforrások a fényesebbek közül valók, míg az összugárzás nagyobbik feléért itt nem látható egyedi objektumok felelnek (kép: NASA/UMass/D.Wang et al.)

A kisebb energiájú röntgensugarak tartományában a kataklizmikus változók aránya közel egyharmadra esik vissza. A maradék sugárzásért elsősorban bizonyos csillagok aktív koronái (külső légkörei) felelnek - ezen égitestek többsége szintén kölcsönható kettős rendszerek tagja. A becslések alapján nagyságrendileg millió kataklizmikus változó lehet a Tejútrendszerben és közel egymilliárd aktív koronájú csillag, amelyek együttesen hozzák létre a galaktikus röntgenháttér legnagyobb részét.

Kereszturi Ákos