2004 januárjában a Stardust-űrszonda 300 km-re repült el a Wild-2 üstökös magja mellett. Mintavevő berendezésébe ekkor temérdek porszemcsét gyűjtött, amelyeket egy lezárt kapszulában 2006. január 15-én juttatott vissza a Földre. Röviddel ezután felnyitották a mintagyűjtőt, és azóta is zajlik az aerogélnek nevezett speciális anyagba ágyazódott szemcsék részletes vizsgálata.
Az eddigi eredmények a legmerészebb várakozásokat is felülmúlták. Több ezer, mikrométeres méretű szemcsét azonosítottak. Mintegy két tucat szemcse esetében az aerogélbe vájt becsapódási nyom szabad szemmel is felismerhető volt. Bár a teljes begyűjtött minta mennyisége egy megtermett morzsáét sem éri el, elemzése sok fontos ismerettel szolgál az elkövetkező években.
Az eddigi legnagyobb meglepetés az ún. olivinkristályok azonosítása volt (közülük is az olivin magnéziumban gazdag, forszterit nevű változata mutatkozott nagy mennyiségben). Az olivin jelenléte azért váratlan, mert jellegzetesen magas hőmérsékleten keletkezik - sokkal melegebb környezetben, mint ami az üstökösmagok szülőhelyének tartott területeken jellemző (az óriásbolygók környéke, illetve a Neptunuszon túli tartományok). A vizsgált olivin a magnézium és a vas mellett nyomokban kalciumot, alumíniumot és titániumot is tartalmazott, ami szintén a magas hőmérsékleten történő kialakulásra utal.
A korábbi feltételezések alapján az üstökösmagok szinte kizárólag fagyott gázokból képződött jegeket tartalmaznak. A most azonosított olivin azonban a Föld-típusú bolygók zónájában, a Naphoz viszonylag közel jött létre, majd innen sodródhatott messzire.
A fenti eredményekhez illeszkedik a Deep Impact-űrszonda becsapódásakor a Spitzer Űrteleszkóppal végzett megfigyelés, ahol szintén mutatkozott olivin. Amennyiben az üstökösök anyagában általános az olivin, az arra utal, hogy fontos, de még alig ismert keverő folyamatok működtek az ősködben 4,5 milliárd évvel ezelőtt - amelyek révén már a bolygók születésekor erősen keveredtek az anyagok, és nagy távolságokat tehettek meg.
A mintagyűjtő aerogél (kép: NASA, JPL)
Ez azért fontos, mert bár a földi élet kialakulásához szükséges összetevők egy része bolygónkon annak összeállásakor elbomlott, ezek az anyagok később máshonnan pótlódhattak. Ennek a folyamatnak egy újabb elemét bizonyítják a mostani megfigyelések.
Kereszturi Ákos