Az OGLE-2005-BLG-169Lb jelű exobolygót egy 36 szakembert számláló nemzetközi csillagászcsoport fedezte fel 2005 áprilisában Andrew Gould (Ohio State University) és Scott Gaudi (CfA) vezetésével, ún. mikrolencse-jelenség révén. A planéta 8800 fényévre, a Sagittarius (Nyilas) csillagkép irányában lévő, 0,49 naptömegű vörös törpecsillag körül kering. A mérések alapján közel 13-szor nagyobb tömegű a Földnél, átmérője pedig kb. két-háromszorosa lehet bolygónkénak. Felszínén, avagy légkörében nagyságrendileg -200 Celsius-fok uralkodhat.
Nagy tömege miatt a szakemberek "szuper-Földnek" nevezik az objektumot, noha ez egy kicsit félrevezető. A bolygó ugyanis inkább egy növekedésében "félúton" megrekedt Jupiterre hasonlít, a legjobban pedig feltehetőleg az Uránuszra vagy a Neptunuszra emlékeztet a Naprendszerből. Vörös törpecsillagának tanulmányozása során az is kiderült, hogy a rendszerben nincs a Jupiterhez hasonló tömegű planéta.
A megfigyelt tömeg kialakulására két lehetséges magyarázata merült fel. Az egyik szerint a planéta őseként növekvő bolygócsíra tömege nem volt elég ahhoz, hogy gravitációs tere segítségével sok gázt vonzzon magához. Anyaga így főleg kőzetek és különféle jegek keveréke maradt. A Jupiterrel és a Szaturnusszal ellentétben tehát nem a hidrogén és a hélium a fő összetevő, hanem sok nehezebb atomot (oxigén, szén, szilícium stb.) is tartalmaz a belseje.
Kialakulásának másik lehetősége, hogy a protoplanetáris korong, amelyből született, még azelőtt megritkult, hogy abból sok gázt tudott volna magához vonzani és így meghízni. Amennyiben az utóbbi lehetőség áll közel a valósághoz (és ez általános tendencia), akkor lehetséges, hogy mire a kisebb tömegű csillagok körüli bolygócsírák elérik azt a kritikus tömeget, amivel sok gázt vonzanának magukhoz, addigra a gáz nagyobb része már eltávozik a protoplanetáris korongból. Ha ez így van, ott általában nem születnek a Jupiterhez hasonló óriásbolygók.
Fantáziarajz az új planétáról és egy lehetséges holdjáról (David A. Aguilar, CfA)
A fenti teóriára egyelőre nincs erős bizonyíték. Mindazonáltal a modell alapján elképzelhető, hogy míg a nagyobb tömegű csillagok körül találunk a Jupiterre emlékeztető planétákat, addig a vörös törpék bolygórendszereiben inkább a fentihez hasonló objektumok a legnehezebbek. A sort az egyre nagyobb tömegű csillagok irányba folytatva pedig felmerült, hogy a legnehezebb A színképtípusú égitestek körül már barna törpék ("félresikerült" csillagok) is születhetnek - bár ez esetben az összeállás több szempontból is eltér a bolygók "hagyományos" kondenzációjától. Az elgondolás alátámasztásához még sok megfigyelés szükséges.
Kereszturi Ákos