A hosszúszárnyú bálna titokzatos éneke

A megfigyelések szerint a bálnák a különböző hangok egymás utáni összekapcsolásával egyedi dallammintázatot állítanak össze, melyeknek ismétlésével hozzák létre a jellegzetes dallamokat. Habár a kutatási eredmények nem bizonyítják a cetek nyelvének létezését, egyértelműnek tűnik, hogy a bálnák mondatokat használnak, csakúgy, mint mi, emberek.

A hosszúszárnyú bálna (Megaptera novaeangliae) régóta a tengerbiológusok figyelmének középpontjában áll. Ennek elsődleges oka a bálnák egyedi éneke: sóhajuk, füttyük, csettintésük akár egy tucat CD-t is megtöltene. Egy vizsgálat arra próbált fényt deríteni, hogyan születnek ezek a titokzatos dallamok.

Évente minden hím hosszúszárnyú bálna újabb és újabb dallamot talál ki. Ezek közül egy bizonyos "number one" dallam válik sikeressé és elterjedté az összes bálna között. Mivel ezek a dallamok igen komplexek, a kutatók több tíz évre visszamenőleg vizsgálták meg, hogyan képesek a bálnák évről-évre újabb melódiákat kitalálni, illetve ezekre hogyan tudnak emlékezni. Egy hipotézis szerint - melyet kb. 30 évvel ezelőtt állítottak fel - a hangokat kisebb egységekbe lehet csoportosítani, melyek összerakásával állnak össze később a hosszabb dallamok, "mondatok".

E feltételezés tesztelésére Ryuji Suzuki és kutatócsoportja (Massachusetts Institute of Technology, Cambridge) egy olyan számítógépes programot készített, mely a különböző hangok egymással történő kombinációját képes detektálni. A program a hangokat szimbólumokra fordította le, mint pl. AAABBB, vagy ABACC.

A mintázatok alapján a számítógép szabályokat fedezett fel: egyes hangok hierarchikusan követik egymást, majd egyre nagyobb ismétlődő szakaszok váltják egymást. Ez a szabályszerűség kicsit hasonlít a valódi zeneszerzésre: a füttyök, csettintések a hangjegyek, melyek melódiává állnak össze, ezekből pedig valóságos szonáták lesznek. Ezek a fix, hierarchikus struktúrák segítenek a bálnáknak a dallamok megjegyezésében, azoknak egymással történő kombinálásában.

A kutatási eredményekből kiderül, hogy a hosszúszárnyú bálnáknak meglepően kifinomult az emlékezőképességük, ugyanis a legbonyolultabb struktúrákra is képesek visszaemlékezni. A tanulmány megfigyelései alapján tehát már nem is olyan biztos, hogy a nyelvhasználatra egyedül csak az ember képes. A tanulmány eredményei a Journal of the Acoustical Society of America című folyóiratban jelentek meg.

Komódi Edina