A 2006. április 11-én sikeresen Vénusz körüli pályára állt űrszonda berendezéseit sorra tesztelik a szakemberek. Ennek keretében április 12-én, a bolygótól 206 452 kilométeres távolságból elkészültek az első felvételek a VIRTIS hőkamerával és a VMC képrögzítővel. A mellékelt felvételen egy kompozitkép látható, amely a bolygó nappali és éjszakai oldalát egyaránt mutatja, közel 50 kilométeres felbontással.
A kép bal oldalán a nappali félteke látható, közel az optikai tartományban készült megfigyelések alapján. Több hullámhosszon végzett mérésekből állították össze a képet, a rajta látható sugárzás legnagyobb része a bolygó legmagasabb felhőinek kb. 65 km-rel a felszín felett húzódó tetejéről verődött vissza. Már ezen a képen is sejthető, hogy a szonda a képet az egyik pólus, esetünkben a déli sark felett repülve készítette, ugyanis a kép centrumába eső pólus körül körkörösen futó íves felhőalakzatok sejthetők.
Még látványosabb a bolygó éjszakai oldaláról (jobb oldalon) készült felvétel. Itt főleg az infravörös tartományban (1,7 mikrométeres hullámhosszon) rögzített sugárzás látszik, amely sokkal több részlettel szolgál, mint az optikai hullámhosszak. A felvételen a világosabb régióknak erősebb a hősugárzása, területük felhőkben szegény, és ezért ott mélyebben látunk be a légkör forróbb tartományaiba, a felszín felett közel 20 km-es magasságig.
Itt is megfigyelhető a pólus körüli szerkezet, ami egyben az egyenlítővel közel párhuzamos felhősávokat jelent. A pólus környékén látható, sötétebb folt jellegű alakzat eredete egyelőre kérdéses. A sarkvidék érdekes zóna a légkörben, ugyanis itt lassul le az egyébként 300-320 km/óra sebességű erős felsőlégköri szél, az úgynevezett szuperrotáció. Emellett leszálló, azaz felhőoszlató légáramlatokat feltételeztek korábban ezen a vidéken. A képeken látható mintázat egyébként eltér a Pioneer Venus űrszonda által az 1970-es és 80-as évek fordulóján az északi poláris területről készített hasonló felvételektől.
A Venus Express első felvételei a bolygóról. Bal oldalon a nappali félteke látható, míg jobbra az éjszakai oldal felhőzete rajzolódik ki az infravörös tartományban (ESA/CNR-IASF, Rome, Italy, and Observatoire de Paris, France)
Kereszturi Ákos