Uganda megcsapolja a Viktória-tavat

Uganda 55 százalékkal több vizet enged le a gátakon, mint amennyi a jelenlegi vízszint mellett megengedhető volna.

A kelet-afrikai Viktória-tó, kereken 70 ezer négyzetkilométernyi területével, Földünk második legnagyobb édesvizű tava. Három ország, Uganda, Tanzánia és Kenya partjait mossa. Becslések szerint legalább 30 millió ember megélhetése függ tőle közvetlenül vagy közvetetten. 2003 óta 75 köbkilométernyi vizet veszített, ez nagyjából 3 százaléka az átlagos vízkészletének. Ennek következtében a nemzetközi kompjáratok egy része meg sem tudja közelíteni a kikötőket, a halászhajók elmerülnek az iszapban, a környékbeli városok vízhiánnyal küszködnek.

A Viktória-tó egyetlen lefolyása az ugandai Jinja városánál a Viktória-Nílus. 1954-ig a tó vize természetes sziklalépcsőkön, zúgókon át jutott a Nílusba, ám abban az évben a brit gyarmati mérnökök e kifolyást áthelyezték az Owens-gáthoz, minek során a tó egy hatalmas vízerőmű rezervoárjává vált. Akkoriban a gátat úgy tervezték meg, hogy az legalább nagyjából utánozza a természetes lefolyást. A tó vízállásától függően a zsilipeken 300-1700 köbmétert engedtek le másodpercenként, ami megfelelt a víz fő felhasználójával, Egyiptommal kötött szerződésnek is. 2002-ben Uganda az elsőhöz közel újabb gátat épített, ám a környéken élők csakhamar tapasztalták, hogy a tó vízszintje csökken, s manapság a 80-as években mért legalacsonyabb vízállásnak felel meg.

A Viktória-tó a NASA műholdfelvételén

A két gátat és az erőműveket üzemeltető ugandai céget az utóbbi időkben sok bírálat érte, mert akadozott az áramszolgáltatás. Ennek oka viszont részben az utóbbi két évben tapasztalt csapadékhiány (az átlagnál 10-15 százalékkal kevesebb). ENSZ-szakértők szerint viszont maguk a gátak is ludasak a vízszintcsökkenésben, mert ha a szerződéseknek megfelelően használnák őket, lényegesen kisebb lenne a csökkenés. Uganda ugyanis 55 százalékkal több vizet enged le a gátakon, mint amennyi a jelenlegi vízszint mellett megengedhető volna.