Közép-Afrika óriásmajmai

Afrika szívében, a Kongói Demokratikus Köztársaság északi esőerdeiben évek óta rejtélyes óriásmajmokról beszélnek.

A történet 1990-re nyúlik vissza, amikor a Kenyában élő Karl Ammann svájci fényképész és környezetvédő azt kezdte kutatni, milyen genetikai kapcsolat áll fenn a közép-afrikai (hegyi) gorillák, illetve a nyugat-afrikai (síkvidéki) gorillák között, amelyek ma egymástól távol élnek - a két alfaj élőhelye között több mint ezer kilométernyi övezetben nem élnek gorillák. Expedíciója során hallott először arról, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság (a volt Zaire) északi területein, Afrika szívében - ahol tudomásunk szerint nincsenek gorilllák - "elfelejtett gorillák" élnek. Amman expedíciói a Bondo melletti Bili erdejében ugyan nem találkoztak a keresett faj vagy alfaj élő példányával, de számos talaj menti fészekre bukkantak.

A gorillákra köztudottan jellemző, hogy a talajon raknak fészket, míg a környéken egyébként szintén honos csimpánzok sokkal szívesebben alszanak a fák ágai között. Az expedíció tagjai mindezeken túl a fészkekbe ragadt szőrszálakat is felfedeztek, s a szőrszálakból kivont DNS elemzéséből kiderült, hogy az sokkal inkább hasonlít a csimpánzok örökítőanyagára, mint a gorillákéra.

A kutatócsoport egyik legfontosabb lelete az a koponya volt, amin felismerhető volt a gorillakoponyára jellemző sajátos taréj, a környéken talált ürülékek elemzése pedig arról árulkodott, hogy az állat gyümölcsben gazdag étrenden él, ami viszont a csimpánzokra jellemző.

Legutóbb az amszterdami egyetem munkatársai eredtek a különös állat nyomába. Ők egy éven át tartó expedíciójuk végeztével azt állítják, hogy a majomóriás nem tekinthető önálló fajnak, és még csak nem is csimpánz-gorilla hibrid. A holland kutatócsoport személyesen is megfigyelhette a majomhordát, és az ürülékmintákon végzett DNS-vizsgálatai is a csimpánzlétet erősítették meg. Ha így is van, a majomcsoport tagjai méretüket és életmódjukat tekintve mindenképpen különlegesek.