A krokodilok nagypapája

Az ausztráliai Queenslandben talált új lelet szerint a modern krokodilok mégsem Európában vagy Észak-Amerikában jelentek meg, hanem a Gondwana nevű egykori déli szuperkontinensen.

Egy nemzetközi paleontológus kutatócsoport a Proceedings of the Royal Society folyóiratban publikálta váratlan eredményeit. Szerintük a dinoszauruszok korából származó maradvány a modern krokodilok jelenleg ismert legprimitívebb képviselője. Ez meglepő, mert a kutatók az eddigi leletek alapján azt gondolták, hogy a krokodilok a mai Belgium, Anglia, esetleg az Egyesült Államok területén jelentek meg először. A Queensland középnyugati részén, Isisford város közelében előkerült lelet azonban több közös bélyeget mutat a modern krokodilokkal, mint az északi féltekéről ismert példányok.

A 98-95 millió éves Isisfordia mintegy 20 millió évvel előzi meg a modern krokodilokat. Emiatt a kutatók a krokodilok "nagypapájaként" is emlegetik az ausztrál leleteket. A modern krokodilok csigolyái gömbcsukló-szerűen kapcsolódnak, ami nagyon hajlékony, ám mégis erős gerincoszlopot biztosít az állatnak. Szintén jellemző rájuk, hogy kemény szájpadlásuk elér a száj hátsó részéig. Ez elősegíti, hogy lélegezni is tudnak, miközben valamit esznek a víz alatt. A szájpadlás meg is erősíti az állat pofáját, és elosztja az erőhatásokat a krokodil harapása közben. Ez már csak azért is hasznos, mert a kutatók szerint a krokodilnál csak a Tyrannosaurusnak volt erősebb a harapása. A felsorolt tulajdonságok kiemelkedő evolúciós előnyt biztosítottak az Isisfordiának és leszármazottainak.

A paleontológusok két fosszilis csontvázat vizsgáltak, amelyeket az 1990-es évek közepén talált meg egy patakmederben Isisford város polgármester-helyettese. Az egyik példány majdnem teljes, mindössze a krokodil pofája hiányzik. A másik példány egy teljes koponya. Így az állat teljes csontváza ismert, ami ritkán fordul elő a fosszilis krokodilok között. Tudjuk, hogy egy kis méretű állatról van szó, amely mindössze 1 méter hosszú és 3-4 kg tömegű volt. Az adott időszakból ez az egyetlen ismert krokodilfaj Ausztrália területéről, így valószínűleg nem volt nagy versenyhelyzetben a táplálékért vagy az élőhelyért. A környezet vizsgálata arra utal, hogy az Isisfordia egy mocsaras folyódeltában élt, amely egy nagy beltengerre nyílt. Táplálékát halak, kis termetű gerincesek, rovarok és rákok alkották.

A paleontológusok felhívták a figyelmet, hogy nem ez az első eset, amikor Gondwana lelőhelyeit alulbecsülik vagy nem veszik figyelembe. Ennek többnyire az az oka, hogy az északi féltekén sokkal több lelőhely ismert, és sokkal több ember keres ősmaradványokat. De amint egyre több ősmaradvány kerül elő az egykori Gondwana kontinensről, számos csoportnál derül ki, hogy mégsem északon, hanem délen alakultak ki.