Jön az augusztusi csillaghullás

A következő napokban számos fényes, kékes-zöldes csíkot húzó meteor tűnik fel az égen. A Perseida-meteorraj idei maximuma hétvégére esik, de a telihold zavaró hatása miatt érdemes már a most megpróbálkozni az észlelésssel.

A Perseida-meteorraj minden év augusztusának elején látványos hullócsillag-esőt produkál: ez az augusztusi "csillaghullás". Az elmúlt időszakban néhány alkalommal különösen sok meteort adott az áramlat, mivel a P/Swift-Tuttle nevű szülőüstököséhez közeli, sűrű részén haladtunk keresztül.

A meteorrajok az űrben keringő törmelékáramlatok, amelyeket üstökösök vagy kisbolygók szórnak szét pályájuk mentén. A Perseidák meteorikus töredékei nagy, közel 60 km/másodperces sebességgel találkoznak bolygónkkal. A légköri atomoknak és molekuláknak ütköznek, fénysugárzásra gerjesztve azokat. A súrlódás miatt saját anyaguk is 1000 Celsius-fok fölé hevül, így sugározni és darabolódni kezd. Az égen gyorsan áthaladó szemcse ezért útja mentén látványos fénycsíkot húz. A jelenség csak néhány tizedmásodpercig látható, közben a test anyaga elfogy, és a hullócsillag kialszik.

Idén sajnos az elmúlt évekhez hasonlóan látványos jelenség nem várható, és a fényes telihold is zavarja majd a megfigyelést. A Hold fénye ugyanis a halvány csillagokkal együtt a halvány meteorokat is "letörli" az égről. A látványt ezért a felhőzet még erősebben befolyásolja, mint egyébként: már a Hold által megvilágított vékony fáytolfelhők is igen fényessé teszik az égi hátteret. Mindezek miatt a legjobb megfigyelési időszak a holdkelte előtti késő esti periódus. Mivel ilyenkor az ún. radiáns (az a pont, ahonnan a meteorok látszólag érkeznek az égen) még elég alacsonyan van, ezért kevesebb, de hosszabb meteor várható.

Balra: a meteorhullás során megfigyelhető a radiánsjelenség. A meteorok látszólag az égbolt egy pontjáról érkeznek. Ez a perspektivikus hatás következménye - az egymással párhuzamosan repülő szemcsék látszólag a végtelenből, egy pontból indulnak ki, akárcsak az egymással párhuzamos vasúti sínek. Ez esetben a radiáns a Perseus csillagkép területére esik - ezért is nevezik a rajt Perseidáknak

Hogyan figyeljük meg a meteorokat?

A meteorok megfigyelése szabad szemmel végezhető. A megfigyeléshez szükséges fontos körülmény a sötét égbolt. Míg kivilágított nagyvárosokból hosszú órák alatt is csak egy-két meteort láthatunk, sötét vidéki ég alól ugyanennyi idő alatt több tucat hullócsillagot pillanthatunk meg. Próbáljunk tehát minél messzebb kerülni a zavaró fényforrásoktól.

A Perseidák gyors, útjuk mentén zöldes-kékes nyomot hagyó meteorok. Nyomaik akár 1-2 másodpercen át is láthatóak maradnak. Ez a maradandó nyom részben a felizzott test elporladásából származik, részben az ionizált levegő marad elég forró a sugárzáshoz a hullócsillag útja mentén. Ritkán a felsőlégköri szelek hatása is megfigyelhető, amelyek elfújva a meteornyomot, látványosan eltorzítják azt. A legszebb látványt természetesen a legfényesebb meteorok adják, amelyeket külön névvel is illetnek: ezek a Vénusznál is fényesebb tűzgömbök (bolidák).

A Leonida-meteorraj legendás maximuma 1998-ban (Lorenzo Lovato, NASA)

A Perseida-meteorokat egész hétvégén, sőt már ma estétől érdemes figyelni. Augusztus 11-13-a között várható a legtöbb hullócsillag, de a környező napokban is láthatunk jó néhányat belőlük. A maximum 12-éről 13-ára virradó éjszaka lesz, éjfél körül. Elméletileg a legtöbb meteor tehát ekkor tűnik fel az égen: óránként közel egy tucatot, esetleg többet is láthatnánk. Ám mivel a Hold 21 és 22 óra között kel a hétvégén, a sötétedést követő esti órák még kedvezőbbek lehetnek a megfigyeléshez. Aki hajnalban is az eget kémleli, az forduljon háttal a Holdnak, azaz nézzen nagyjából észak felé, hogy minél kevésbé zavarja égi kísérőnk fénye.

Kereszturi Ákos