A veszélyeztetett faj nagyon kevés példánya él állatkerten kívül - mondta el Veprik Róbert, az intézmény megbízott igazgatója. "Csaknem egy évtizeddel ezelőtt születtek már majmocskák Szegeden, de az akkori szülők már kiöregedtek, így nagyon nagy öröm, hogy sikerült egy nemzőképes párt összeállítanunk" - tette hozzá a szakember.
Az ezüstös selyemmajom Kelet-Brazíliában, az Amazonastól délre és keletre fekvő trópusi esőerdőkben él. Nappal tevékeny, hosszú, görbe karomszerű körmeivel ügyesen mászik a fákon. Szagjeleket használ területe megjelölésére és a kommunikációra, de hangokat is kiad, amikor izgatott, fél vagy játszik. Ha veszélyt érez, leengedi szemöldökét, és ajkával cuppant. Faodvakban, a sűrű növényzetben és liánokon alszik.
A fehér szőrű, hosszú fekete farkú állatok húszfős családokban élnek, a család minden tagja részt vesz a kicsinyek gondozásában.
A nőstény általában évente kétszer, 145 napos vemhesség után ellik, ikreket. A kicsiket az apa hordozza a hátán, és két-három óránként átadja őket az anyának szoptatni, később a csapat fiatal egyedei is részt vesznek testvéreik nevelésében. A kicsinyek féléves korukig szopnak, 1-2 éves korukban válnak ivaréretté. Tíz-húsz nappal a szülés után a nőstény újra fogamzóképes, bár ekkor még javában szoptat.