A Mars egét a korábbi megfigyelések alapján kétféle felhő boríthatja. Egyrészt vízjég-kristályokból álló, a földi cirruszokra (fátyolfelhőkre) emlékeztető alakzatok. Másrészt - főleg a bolygó napközelségének idején, a déli félteke nyarán - porfelhők is előfordulhatnak. Emellett a téli pólussapka feletti hideg légrétegekben szén-dioxid kristályokból kialakuló ködök is megjelennek, de eddig ezeket nem sikerült egyértelműen megfigyelni. A szén-dioxid kifagyásához ugyanis rendkívüli hideg, 150 K körüli hőmérséklet szükséges, ami a Mars légkörének alacsony részében ritkán fordul elő.
A légkör magasabb régióiban elméletileg könnyen lehet ennyire hideg - a feltételezett magas szén-dioxid felhőket azonban korábban nem sikerült megfigyelni.
Most a Mars Express európai űrszonda ultraibolya és infravörös tartományban dolgozó SPICAM detektorával a nyomára akadtak a kérdéses fellegeknek. A megfigyelések alapján 90 és 100 km közötti magasságban mutatkoznak, így magasabbak bármely korábban azonosított marsbéli felhőzetnél. Ha pedig a Titan magas szmogrétegét nem számítjuk, akkor ezek a Naprendszer szilárd felszínű égitestein eddig megfigyelt legmagasabb felhők.
A képződményeket csillagfedések alkalmával azonosították. Több csillag fényének változását követték, amint azok a szondáról nézve látszólag beléptek a légkörbe, végül pedig a bolygó korongja mögé. Közel 600 ilyen fényességprofilt rögzítettek, amelyeknek kb. 1%-ánál mutatkozott 90 és 100 km-es magasság között halványodás valamilyen fényelnyelő anyagtól, feltehetőleg a felhőkben lévő szemcséktől.
E magas felhők a Mars felszínéről nehezen láthatók. Naplemente után vagy napkelte előtt mutatkozhatnak leginkább, a földi úgynevezett világító felhőkhöz hasonlóan. Utóbbiak bolygónkon kb. 80 km-es magasságban vannak és vízjég-kristályokból állnak.
Mivel a vörös bolygó légkörében 90-100 km magasan -190 oC körüli a hőmérséklet, a magas felhők feltehetőleg nem vízjégből állnak. A keletkezésükhöz szükséges kondenzációs magvakként a magasba feljuttott, kb. 100 mikrométeres méretű porszemek szolgálhatnak, amelyek jelenlétét 60 km magasan ugyanez a detektor már sikeresen kimutatta.
A Mars Pathfinder által 1997-ben, napkelte előtt a keleti horizont felett 34 fokkal megörökített fellegek, amelyek talán a cikkben leírt magasszintű szén-dioxid felhőkkel azonosak (NASA, Mars Pathfinder)
A felhők megfigyelése két szempontból is fontos. Egyrészt talán közelebb visznek bennünket annak megértéséhez, lehettek-e hasonló, de sokkal sűrűbb felhők az ősi Mars légkörében, és azok miként befolyásolhatták az egykori éghajlatot. Másrészt, ha gyakoriságuk függ a felső légkör állapotától és esetleg jelezik annak sűrűségváltozását, fontos információval szolgálhatnak a leszállások és a légköri fékezések tervezéséhez.
Kereszturi Ákos