Képünk nagyjából Bécstől (a kép bal felső sarkánál) Bajáig (jobb alsósarok) mutatja a Dunántúl nyárvégi, ősz eleji színvilágát. A learatott búzamezők barna földje keveredik a kukorica sárgás, és más növények zöldes színével, a száradó, szirmait vesztett napraforgó pedig kissé vöröses árnyalatot is ad a kép egyes részeinek.
Az erdők sötétzöldje és a Duna csíkja mellett a kép érdekességét a Dunántúl két nagy tava, a Balaton és a Fertő-tó adja. Az utóbbi jóval sekélyebb, és szürke színe nagy iszaptelítettségre utal. A Balatonban az egyes színek az algák mennyiségét jelzik: látható, hogy a Tihanyi-félszigettől jobbra elterülő keleti medencében viszonylag kevés van a vízben, míg a nyugati medencében a déli part mentén maximális koncentrációjukra utal a víz sötétzöld árnyalata. Ez a látvány azonban ne riasszon el senkit a tó felkeresésétől; a késő nyári melegben a kevésbé fázósak nyugodtan fürödhetnek a kitűnő vízben.
Néhány szép felhő az anticiklon idején is kialakult: a Nyugat-Dunántúltól a Bakonyaljáig egy fátyolfelhőkből (döntően cirruszokból) álló felhőkompozíció húzódik, míg a Duna keleti oldalán és a Börzsöny felett kicsi gomolyfelhők (kumuluszok) képződtek a kora délelőtti napsütésben.
Az AQUA műhold MODIS-rendszerének felvételét szeptember 13-án rögzítettük az ELTE vevőállomásán.
Timár Gábor - Kern Anikó (ELTE)