Kígyó alakú csillagközi felhő - a hét asztrofotója

A Spitzer-űrteleszkóppal egy a Sagittarius (Nyilas) csillagkép irányában lévő, sötét és sűrű csillagközi felhőt tanulmányoztak.

Az objektum közel 10 ezer fényévnyire van tőlünk, azaz durván fele olyan messze, mint Galaxisunk szintén erre mutatkozó centruma. Maga a képződmény a Tejútrendszer fősíkjában lévő poranyag miatt az optikai tartományban nem látható.

Az elnyúlt képződmény anyaga annyira sűrű, hogy elnyeli a mögötte lévő égitestek fényét - ezért rajzolódik ki a kígyó alakú sötét sáv, amely a felhő legsűrűbb részét képviseli. Ha a belsejében volnánk, az égbolt furcsa látványt nyújtana: a felhő anyaga még a közeli csillagok fényének legnagyobb részét is elnyeli - ezért az égbolt onnan nézve csillagoktól mentes, teljesen sötét volna.

Az ilyen felhők ideálisak a nagytömegű csillagok keletkezésének megfigyelésére, és annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy mi a különbség a kis és közepes tömegű csillagok, valamint legnehezebb társaik kialakulásának módja között.

Az alábbi hamisszínes képen a kék árnyalat a 3,6 mikrométeres, a zöld a 8 mikrométeres, a vörös pedig a 24 mikrométeres hullámhosszú infravörös sugárzást jelöli. Balra fent a kígyó alakú sötét felhő látható, távolabb a világos és színes részek sugárzása ritkább ionizált gázanyagtól származik. A képen látható sok kékes árnyalatú égitest a felhőnél hozzánk közelebb lévő előtércsillag.

A kép közepétől balra egy vöröses, kör alakú szupernóvamaradvány is látható. Nem kizárt, hogy robbanásának lökéshulláma is közreműködött a kígyó alakú felhő létrehozásában, avagy belsejében a csillagkeletkezéshez vezető csomók összetömörítésében.

A 2004. október 5-én és 2005. szeptember 27-én rögzített felvételekből összeállított kép, körülbelül egy fok látszó átmérőjű égterületről. A kép nagyméretű változatának letöltése (NASA/JPL-Caltech/S. Carey)

Lent az előzői kép jobb felső részén lévő sötét, kígyó alakú felhő kinagyított változata látható. A képen időnként a kígyó formáját mutató körvonal is megjelenik, az alak egyértelmű azonosítása végett. A felhő közepétől kicsit jobbra mutatkozó mélyvörös folt egy 20 és 50 naptömeg közötti tömegű újszülött égitest, amely éppen kibukkan az őt körülvevő sűrű anyagfelhőből.

A molekulafelhő legsűrűbb és legkevésbé átlátszó, kígyó alakú része (NASA/JPL-Caltech/S. Carey)

Kereszturi Ákos