Új célpontok a Deep Impact űrszondának

A korábban rendkívül sikeres alapküldetést végrehajtó űreszköz folytatja tevékenységét: a Boethin-üstököst látogatja meg, hibás kamerájával pedig exobolygókat fog észlelni.

Mint arról korábban részletesen beszámoltunk, a Deep Impact űrszondapáros becsapódó egysége 2005. július 4-én sikeresen eltalálta a Tempel-1 üstököst, miközben az anyaegység közelről figyelte az eseményt. Az üstökösmag mellett elhaladt űreszköz elsődleges küldetése ezzel véget ért, a NASA szakemberei azonban új célpontokat jelöltek ki számára.

A meghosszabbított program neve Deep Impact eXtended Investigation (DIXI), amelynek keretében a 11 év keringési idejű 85P/Boethin-üstökös tanulmányozzák. Az űreszköz idén decemberben halad el a Föld mellett, és egy ún. hintamanőver segítségével (bolygónk gravitációs erejét kihasználva) egy évvel később megközelíti a kométa magját. Az égitest alakjáról, felszíni képződményeiről, továbbá összetételéről próbál majd minél több információt szerezni.

A Boethin-üstökös a Naptól távol, általában a Szaturnusz messzeségében jár, de jelenleg éppen közeledik csillagunk felé. A tervezett találkozó idején nem sokkal lesz a földpályán kívül, és valamivel közelebb lesz a Naphoz, mint a Tempel-1 volt a 2005-ös becsapódás idején (utóbbi a lövedék felszínbe csapódásakor nagyjából a Mars pályájának távolságában tartózkodott).

A szonda további és talán meglepő kutatási célpontjai exobolygók lesznek. EPOCh (Extrasolar Planet Observations and Characterization) nevű programja a Naprendszeren kívüli planéták megfigyelését célozza, méghozzá a szonda hibásan üzemelő, nagy felbontóképességű kamerájával. A kamera a hiba miatt nem pontszerűnek, hanem kissé elkent, apró foltként képezi le a csillagokat, de ennek is van előnye: egy-egy nagyobb elkent képként jelentkező csillagnál jobb a jel/zaj viszony, azaz pontosabban állapítható meg az objektum fényessége, mint egy tökéletesen fókuszáló berendezésnél.

A pontos fényességmérésre egyrészt az ún. fedési exobolygók felfedezéséhez és tanulmányozásához van nagy szükség. Ezek a távoli planéták úgy haladnak el csillaguk előtt, hogy a Földről nézve az átvonulás idején csökken a csillag fényessége. Ennek méréséhez rendkívül pontos adatok szükségesek, amiben a rosszul fókuszáló kamera mellett további nagy előny, hogy kint van a világűrben, így a légkör zavaró hatásai nélkül még pontosabb eredmények nyerhetők.

A Deep Impact megfigyelései nem csak a fedések alkalmával lehetnek hasznosak. Pontos mérésekkel azt a csekély fényességnövekedést is ki tudja majd mutatni, ami akkor jelentkezik, amikor a bolygó a Földről nézve a csillaga mellett mutatkozik, és a róla visszavert sugárzás hozzáadódik a csillag saját fényéhez.

A Deep Impact már ismert exobolygókat fog tanulmányozni, hogy pontos adatai alapján további részleteket tudjunk meg róluk. A részletes adatsorokból az exobolygókról visszavert fény jellege is tanulmányozható. Utóbbi alapján elméletileg a felhőborítottság mértékére, anyagára, akár szemcseméretére is durva következtetések vonhatók le. A NASA a 2008 elején kezdődő két programra 250 ezer dolláros keretet szavazott meg.

Kereszturi Ákos