Fiatal vulkáni nyomok a Holdon

Vágólapra másolva!
Az elmúlt néhány millió évben lezajlott gázkitörés nyomát azonosították a Holdon. Az új megfigyelések az alkalmanként régóta észlelt átmeneti fényjelenségek (Transient Lunar Planomena, TLP) egy részére is magyarázattal szolgálhatnak.
Vágólapra másolva!

Peter Schultz (Brown University) és kollégái egy viszonylag fiatal vulkáni képződményt, az Ina-kalderát tanulmányozták a Holdon. Az Apollo-holdexpedíciók 1960-as és 1970-es években készített felvételei, valamint a Lunar Prospector űrszonda színképi megfigyelései alapján vizsgálták a 3 km átmérőjű, beszakadásos jellegű szerkezetet. A kérdéses képződmény alakja egy D betűre emlékeztet, és meredeken süllyed a környező felszín alá.

Fiatal korára utal éles körvonala és meredek fala, továbbá a rajta lévő kevés becsapódási kráter is: nyolc négyzetkilométeres felszínén mindössze két darab 30 méternél nagyobb becsapódásnyom mutatkozik.

Az Ina-kaldera a környezeténél sokkal világosabb, és színe is arra utal, hogy a kozmikus erózió kémiailag még nem alakította át jelentősen. Mindent egybevetve a kutatók 1 és 10 millió év közé teszik a korát. Két törésvonal metszeténél fekszik, és a közelében még legalább négy kisebb, hasonló képződmény mutatkozik.

A mélyedés egy korábbi kitörési központ krátere avagy beszakadásos kalderája lehet. Alakja heves robbanásos vulkáni aktivitásra nem utal, ezért nyugodtabb folyamat, például gázkitörés fiatalíthatta meg a felszínt a területen. A holdrengések általános elemzése alapján egyes szakemberek elképzelhetőnek tartják, hogy kísérőnk belsejében a felszín alatt néhol még olvadt magmatestek lehetnek napjainkban is.

Bár ezek látványos vulkánként kitörni már nem tudnak, lassú hűlésük során gázt adnak le, amely a repedések mentén utat találhat magának a felszín felé. Az ilyen kitörések alkalmával csekély mértékben a felszín is átalakulhat, főleg a könnyen mobilizálható laza regolit-takaró felső része változhat meg.

Forrás: Peter Schultz/Brown Univ.

Az Ina-kaldera a környezeténél sokkal világosabb képződmény (fent), aljzata érdes, egyenetlen, fiatalos megjelenésű (lent) (Peter Schultz/Brown Univ.)

Az új megfigyelések az alkalmanként régóta észlelt átmeneti fényjelenségek (Transient Lunar Planomena, TLP) egy részére is magyarázattal szolgálhatnak. Az elmúlt évek eredményei alapján úgy fest, hogy ezeknek TLP-knek a egy része csak látszólagos tünemény. Főleg a megvilágítási szöggel kapcsolatban tud alkalmanként a felszín fényessége és színe szokatlanul megváltozni, emellett hasonló átmeneti jelenséget nagyon ritkán látszólag a Hold előtt elhaladó műholdak is okozhatnak.

Az új megfigyelések a TLP-k nehezebben magyarázható részét létrehozó jelenségekre is rámutatnak. Ezek lehetnek becsapódó meteorikus testek okozta felfénylések, váratlanul kipattanó omlások felkavarta porfelhők, avagy éppen gázkitörések. Az utóbbira utaló nyomokat eddig főleg az Aristarchus-kráter térségében figyeltek meg, de most az Ina-kalderával is kapcsolatba hozhatók.

Egyesek azt sem tartják lehetetlennek, hogy a feltörő gázokat azok várható hidrogén-, metán- és oxigéntartalmuk miatt a jövőben az emberes holdbázisok is használhatják. Az ilyen "holdgáz" felhasználását azonban erősen megnehezíti, hogy a feltörések feltehetőleg igen ritkák, jelentősebb kibocsátásokra nagyságrendileg millióévente kerülhet csak sor. Sokkal fontosabb és reálisabb hasznosítás a tudományos vizsgálat, ezeken a területeken ugyanis fiatalabb az anyag, és könnyebb is elérni a felszín alatt kisebb mélységben lévő, kevésbé mállott, azaz üde kőzeteket.

A Hold napjainkban élénkülő felderítése a korábban inaktívnak lefestett égitest képét lassan megváltoztatni látszik, és nézőpontunk fokozatosan egy gyenge, de alkalmanként még észrevehető aktivitást produkáló objektum felé közeledik.

Kereszturi Ákos

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!